Több a sok(k)nál

„A mozgólépcsőn előttem egy idős néni egyik kezében húzható bevásárlókocsival, másik kezében bottal. Mögötte én, mögöttem egy ember. Amikor felértünk, és a nénike botorkált pár másodpercet, hogy el tudjon indulni, a pasas nyomdafestéket nem tűrő módon közölte, hogy: „Na, ez is jó helyen áll meg!”. Kérdeztem tőle, hogy látta-e kinek mondta. Erre a válasz: „Attól még nem kell balesetveszélyesen közlekedni.” – No komment.” – netezés közben bukkanok erre a felháborító történetre, egyik barátnőm Facebook oldalán. A téma – ha nem is az utcán – de a közösségi oldal üzenőfalán hever. Írok is neki egy üzit, hogy nem akarja-e véletlenül megírni nekem szépen, természetesen a saját neve alatt a Nyúzba. A válasz nemleges. Ez most neki túl sok(k). A szakdolgozat előbbre való. Érthető. De a felhatalmazását megkaptam. Tovább interjúvolom az ismerősöket, hogy nincs-e valami érdekes, izgalmas, közlésre érdemes, tanulságos BKV-s történetük, amit esetleg szívesen megírnának. Történet van, nem is egy. Szívesen elmondják, de valahogy mindenki fél a betűktől. Miért? Nem értem.

„Esett az eső. Ősz volt. Sár, hideg és tömeg. A táskám cipzárja elromlott. Nem lehetett behúzni. Négyes-hatos villamoson veszélyes így közlekedni, és nem árt, ha szemfüles vagy. Én is az voltam. Felül kapaszkodtam, de közben figyeltem a többi utast. Láttam, hogy valaki be akar nyúlni a táskámba. Hát, ez már több volt a sok(k)nál! Rávágtam egyet az esernyőmmel az illető kezére. Elfordult, mintha mi sem történt volna. De biztos, hogy nekem volt igazam, hiszen ha valaki nem akar semmit, és ráütök a kezére, az minimum felháborodik. Nem?” – meséli húgom, de ő sem írja meg.

Metró. Ennek már magam voltam tanúja. Egy asszony lép be az ajtaján. Karján kisgyerekkel. Felállok, rámosolygok, mutatom a helyemet. Tessék csak, üljenek le! Az asszony felém biccent, de nem él a lehetőséggel. Egy üres poharat vesz elő, mutatja. Szeméből azt olvasom ki, hogy: „Nem, kösz, én csak koldulok…” – Kemény szavak ezek, tudom, de ez már tényleg több volt a sok(k)nál. Majd elindult a többi ember felé.

B. Andi
negyeshatos@nyuz.elte.hu