Gondolj, gondolj!

Azt hiszem, mind megegyezhetünk abban, hogy az – amúgy nehezen definiálható – értelmiségi lét egyik alapköve a gondolkodás. Az élet különböző területeinek vallási, politikai vagy tudományos nézeteinktől mentes, minél objektívebb elemzése, saját ismereteink bővítése és ezen keresztül önnön értékrendünk csiszolása céljából.

A minap – másnaposan, teszem hozzá – meglátogattam egy ismert gyorsétteremlánc étkezdéjét tovább rombolva a már nem sokáig fiatalos testem egyelőre megfelelőnek mondható egészségi állapotát. A burgert majszolgatva, s közben nézelődve, figyelmes lettem egy harmincas éveiben járó édesanyára és 10 év körüli, túlsúlyos fiára. Egyből negatívabbnál negatívabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Felelős szülőként az amúgy is elhízott gyermeket gyorséttermi kajával etetni számomra egyáltalán nem tűnt morálisan elfogadható cselekedetnek.

Itt álljunk is meg egy pillanatra! A bevezetőben is említett „értelmiségi” hozzáállás egy másik fontos pillére a beérkező információk fölötti kritikus szemlélődés. Azaz bármit mondanak nekünk, bármit látunk, lehetőleg próbáljunk mindig a dolgok mögé látni! Slusszpoén: a saját gondolatainkkal szemben is fenn kell tartanunk ezen látásmódot! Itt jön képbe az ítélkezés. Vagyis milyen alapon ítélkezhetünk mi embertársaink felett? Nekem ilyen kevés információ birtokában biztosan nem állt ez jogomban a fenti esetben. Mire a hamburger végére értem ezt több indokkal is alátámasztottam. Először is éppen én is gyorskajával rombolom a testem, bár én már saját felelősségemre. Másodszor pedig miért lenne olyan nehéz elképzelni, hogy az anyuka tényleg felelősségteljesen viselkedik, a gyerek étkezései nagy része immár zöldségekből és gyümölcsökből áll, csak tegyük fel épp most van a havi egy alkalom, amikor egy kicsit kirúgnak a hámból? Hasonló eset lenne, ha én vennék egy zöld-fehér cipőt, mert tetszik, miközben életemben nem volt közöm a focihoz. Ennek ürügyén pedig megvernének az utcán. Jogos lenne?

Vegyük észre, hogy életünk, gondolataink ijesztően nagy százaléka elítélő jellegű, ez nem jó se nekünk, se másoknak. Sok régi nagy bölcsességnek („Ne ítélkezz!”) ténylegesen van és lesz is mindig értékelendő morális üzenete a világ számára, ezért nem árt néha újragondolni a még ifjonti, kamasz, lázadó hévben sokszor bennünk kialakult nézeteket az ilyen unalmas, hülye szabályokról.

Bozi