A veszprémi kézilabda 40 éve

2017-ben ünnepli fennállása negyvenedik születésnapját Veszprém büszkesége, az alapításakor a Veszprémi Építők, a XXI. század első évtizedében MKB Veszprém, majd napjainkban Telekom Veszprém névre hallgató kézilabdacsapat, mely tizenöt perc híján majdnem tökéletes 40 évet tudhat magáénak.

„Amíg zúgnak a kürtök és mindenki tapsol
Ahol a csapat évről-évre bajnok
Ahol a szemeket csillogni látom
Isten hozott nálunk, barátom!”

Ez Veszprém. A hat éve született slágerben minden benne van, amit a kézilabda jelent a Bakony legnagyobb, 60 ezres városának. Magát a várost az előző Nyúzban már bemutattuk, most következzen egy kis ízelítő, miért nevezi magát Veszprém a kézilabda fővárosának!

1997. január 4-én a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalatnak (VÁEV) az eredményes építőipari tevékenységének köszönhetően lehetősége nyílt sportcsapatot alapítani. A feladat Forró Ferencre várt, akinek azért esett a kézilabdára a választása, mert korábbi dunaújvárosi tapasztalatai láttán túl költségesnek talált egy esetleges labdarúgó csapat felfuttatását – pompás döntés volt!

 

Ahogyan minden újonnan alakuló sportegyesületnek, a VÁEV Építőknek is a legalsó szintről, azaz a megyei bajnokságból kellett nekivágnia a kalandnak. A klub menedzselésével Hajnal Csabát bízták meg, aki kétségtelenül a legfontosabb szereplővé vált és az azt követő negyven évben is a klub vezérkarának tagja volt.

A sikertelen első évet követően a csapat második idényében feljutott az NB II-be, majd 1981-ben újoncként az első osztályban is bemutatkozhatott, nem is akármilyen eredménnyel, csak a Honvéd előzte meg a debütáló bakonyi csapatot, így ezüstérmes lett a tizenkét csapatos ligában. Nem kellett sokat várni az első bajnoki címre sem, 1985-ben hat ponttal előzték meg a később legnagyobb riválissá váló Szeged csapatát.

 

1985. ugyan az első bajnoki címet meghozta Veszprém városának, ám a VÁEV egy kifizetetlen iraki építkezés miatt súlyos anyagi gondokkal nézett szembe, a csapat működése komoly veszélybe került, ám a megyei tanács öt és fél millió forintos mentőcsomagja a klub túlélését is jelentette – köszönjük Balogh Zsigmond!

A rendszerváltás után a legtöbb sportegyesület életében hanyatlás következett be, ugyanis az addig az egyesületek finanszírozásában is meghatározó építőipari vállalatok sorra szűntek meg vagy kényszerültek szűkebbre szabni mind a munkaerő-állományukat mind a költségvetésüket, amibe már nem fért bele sportcsapatok működtetése. Előtérbe került a szponzorálás és a reklámszolgáltatás, melyben előnyt szerzett a Veszprém a többiekkel szemben.

A rendszerváltás után a sportban is lehetőség nyílt a külföldi „munkaerő” alkalmazására, így került Magyarországra a fél kubai kézilabda-válogatott, mely olyan később legendává váló játékosokat adott az immáron Fotex-Veszprém néven szereplő klubnak, mint a nemzetközi kupákban azóta is a Veszprém legeredményesebb játékosaként számon tartott, 16 éven át a klubban szereplő Carlos Pérez vagy a ma is a klub alkalmazásában álló Ivo Díaz.

1992-ben a nemzetközi élmezőnybe is berobbant a Veszprém, ugyanis harmadik próbálkozásra megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját, mely még inkább felkeltette a legtöbb sztár kézilabdázó figyelmét. A klub már ekkor tudatosan építette a keretét, mindig megvolt, hogy kit, mikor, kinek a helyére hoznak a királynék városába, néha már egy évvel korábban bejelentve az új játékos érkezését.

 

Az ezredforduló után jött egy délszláv korszaknak is nevezhető időszak, legendás kapusok (Sterbik Árpád), olimpiai bajnok balszélsők (Mirza Dzomba), korszakos egyéniségek (Zlatko Saracevic, Eklemovic Nikola, Kiril Lazarov) sora költözött Veszprémbe, az egyik legjobb edzővel, Zdravko Zovkoval karöltve. A „balkáni fanatik” eredménye egy BL-ezüstérem 2002-ben, ahol egy két gólos hazai győzelem után öt góllal kikapott a Magdeburg otthonában, így végül a németek vetettek véget a nyolc éves spanyol uralomnak a BL-ben.

Miután Zovko hat bajnoki címet és öt kupagyőzelmet nyert az együttessel, a vezetőedző munkáját megköszönték, és jött Mocsai Lajos, akinek a neve garancia volt a sikerre. A bonyolult szakmai kifejezéseiről ismert mesteredző irányításával 2008-ban KEK-győztes lett a csapat. A Szeged elleni rivalizálás kiélesedése is ebben az időszakban csúcsosodott ki végképp, számos parázs rangadót adva a kézilabda-rajongóknak.

2008-ban adták át az 5000 férőhelyes Veszprém Arénát, mellyel a klub végképp belépett a XXI. századba. Addig ugyanis sokkal puritánabb körülmények között, a szintén legendás Március 15. utcai csarnokban lógtak a csilláron az emberek. A 2 548 góljával a klub történetének legeredményesebb játékosa, Éles József emlékei alapján volt olyan, hogy a délután öt órakor kezdődő mérkőzést megelőző edzésen, reggel 10-kor telt ház előtt tréningezett a csapat…

2009-ben nem a pályán történt a legfontosabb dolog, hanem a város egyik szórakozóhelyén, ahol barbárok megölték a klub román beállóját, Marian Cozmát és megsebesítettek további két játékost, Zarko Sesumot és Ivan Pesicset. Cozma emlékét – tárgyi formában – a Veszprém Aréna előtt kihelyezett szobor hivatott megőrizni.

2010 óta rendezik a BL végjátékát Final Four szisztémában, a csapat a legutóbbi három idényben egyaránt bejutott a legjobb négy közé sőt, tavaly és tavalyelőtt is döntőt játszott a csapat, előbb a Barcelona simán, majd legutóbb a Kielce egy örökké emlékezetes mérkőzésen, az utolsó 15 percben kilenc gólos hátrányt ledolgozva hetesekkel győzte le a Veszprémet, megakadályozva a magyar csapatot, hogy feltegye az i-re a pontot negyvenedik születésnapja előtt fél évvel.

Mivel a spanyol stílus nem hozta meg az eredményt, így a 2016-17-es idényre komoly változások jönnek, a klub nagybevásárlást tartott, mellyel könnyebben tud majd átállni a pörgősebb skandináv játékstílusra, amit az új edző, Ljubomir Vranjes fog meghonosítani Veszprémben.

A Csúcskézi Magazin 2017. február 25-i száma nyomán.