A tinilányfilmek nyomában

A vérbeli csajos filmek mindig hódítani fognak, amíg világ a világ. És mi, nők, akárhogy titkoljuk, bizony akkor is fel fogjuk kapni a fejünket az érkezésükre, ha már rég elhagytuk a célcsoport életkorát, de a biztonság kedvéért ráfogjuk a helyzetet egy fiatalabb lányrokonra. Tisztelet a kivételnek.

Egy családi mozizás mindig meghitt, ám nehézkes élmény, hiszen hiába vágynak a felnőttek izgalmas krimire, thrillerre, a család férfitagjai akcióra, a nők bonyolult párkapcsolati és lelki témákra, végül mindig a legfiatalabb családtag életkora, és a neki való témakörök fogják meghatározni, hogy milyen irányba szűküljön le a választható filmek köre. Ez nálunk sem volt másképp, amikor ilyesmire vetemedtünk egy kevésbé üde, kora tavaszi napon egy tinzenkét éves húggal, ám az első gondolatom az volt, hogy ugyan, hát a kamaszkor tőlem sem áll még olyan nagyon messze, biztosan találok valamit, ami majd megfog a Nap nap utánban is. Félig igazam lett.

A tinilányokat megcélzó filmek evolúciójáról órákig lehetne regélni: hogyan robbantak be a köztudatba a vámpírok a mi időnkben (az összes más, természetfeletti-misztikus főhőssel) hogy aztán az „átlagostól eltérő” vonalat közelebb hozva a valósághoz, a magányos szupererős szereplőket felváltsák az ugyancsak magányos, ugyancsak erős, ám az erejüket a betegségükkel szemben bevető fiatalokkal. Ez utóbbi trend a mai napig tart, és bár kezd elcsépeltnek tűnni, mégis van valami megnyugtató abban, hogy a fiatalokhoz végre az az üzenet szivárog, hogyan lehet valaki a hétköznapok hőse, és nem vár mindenki a saját Edwardjára, mint annak idején.

A Nap nap után központi témája nem egy betegség, hanem egy természetfeletti állapot, amely szerint egy A-nak nevezett személy születése óta – bár ez kicsit értelmezhetetlen a történetben – hozzá hasonló korú emberek bőrébe bújva él, minden nap más testében ébredve, de földrajzilag mindig az előző napi testéhez közel. Addig pedig, amíg ő egy napot eltölt az adott testben, annak saját tulajdonosa mintha agyban kikapcsolna egy 24 órára, így másnap felébredve semmire sem fog emlékezni. Ez az alapötlet rettentő izgalmas, még én is teljes érdeklődéssel figyeltem, hogy mindig más ember napját követjük végig, benne ugyanazzal a személyiséggel, aki minden nap megkeresi a lányt, akibe szerelmes, hogy először ismeretlenül a közelében legyen, majd nyíltan felvállalja a kilétét. Merthogy nincs tinifilm tiniszerelem nélkül, és sajnos a show-t itt is elvitte a románc, ami miatt az ismeretlen, test nélküli A eredete ugyanolyan nagy kérdőjel maradt végig. Pedig ez a misztikus szál, és a téma, hogy egy másik ember bőrébe bújva, átélve annak minden örömét és bánatát milyen megrendítő tud lenni, megért volna egy idősebbeknek szóló, elgondolkodtató mozit is, hiszen hogy máshogy érthetnénk meg jobban az embertársainkat, minthogy megpróbáljuk a helyükbe képzelni magunkat. Ezért az erős üzenetért mindenféleképpen jár a pirospont.

Természetesen ez most pont nem az a film lesz, amit mindenkinek ajánlok, de lazább csajos estékre, meghitt, romantikázós pillanatokra, és a fent említett könnyed családi mozizásra pont alkalmas: kicsit elgondolkodtat, de elsősorban inkább csak kikapcsol.

Nap nap után /Every Day/ (amerikai romantikus film, 97 perc, 2018 )

rendező: Michael Sucsy

forgatókönyvíró: Jesse Andrews

 szereplők: Angourie Rice, Justice Smith, Colin Ford

értékelés: 10/6