A vétkes

Osonva halad a fakó fák között,
sziszeg a szélben a messzi ricsaj.
Vöröslő arccal égeti az erdőt,
s mögötte végre elfúl a moraj.
Sötét magányban nincs súlya a bűnnek,
vigyorog nincs bíra, sem vád, nincs zaj.
Őrülten bolyong a monoton csendben,
a füstös avarban reccsen a gally.

Nola