Marsbéli Krónikák

Ray Bradbury sosem tartozott azon sci-fi írók táborába, akik a tudományos oldalra helyeztek volna hangsúlyt. Írásai éppen ezért sosem tekinthetőek elavultnak, hiszen őt nem az érdekelte, hogy miként juthatunk el egy idegen bolygóra, hanem az, hogy ha ez valóban bekövetkezik, akkor vajon mihez kezdünk ezzel a lehetőséggel? Marsbéli Krónikák című világhírű könyvében éppen ezt a víziót elemzi – igen megrázó hitelességgel.

A mára klasszikusként, és egész nemzedékek kedvencének tekintett mestermű az emberiségről, azaz rólunk szól. A könyv nem is regény, hanem inkább novellasorozat. Alig néhány visszatérő szereplő van csupán, és minden fejezet a „mitől ember az ember” gondolat köré épül. Valamikor a Föld végnapjaihoz közel rakéták indulnak útnak, hogy benépesítsék a Marsot.

De ki gondolná rögtön a második történetnél, hogy a marsbéliek is végső soron „emberek”: egy házaspár, akiknek megromlott a kapcsolata. Az emberek viszont egyre csak jönnek, és bár eleinte megrázó kapcsolatba kerülnek az „idegenekkel”, mert végül mind meghalnak, de később a marslakókat éri el a pusztulás. Az emberi telepesek inváziója lassan kiirtja őket az utolsó szálig. Ismerős történet, nemde? Az elbeszélésekben végig az emberi lét leginkább sajátságos megnyilvánulásait figyelhetjük meg.

Minden egyes szereplőn kellő hangsúly van ahhoz, hogy szinte kézzel fogható, valós képet alkothassunk róluk fejünkben, hiszen ha belegondolunk: hasonló szituációban nagy valószínűséggel mi is azt tennénk, amit ők, hogy motivációik, tetteik könnyen akár a mieink is lehetnének adott helyzetben. Mindezt az író olyan bravúrral tárja elénk, hogy egy-egy oldal erejéig is tud hatni ránk valamely felbukkanó karakter, hiába van csak kevés szerepe a történetben. És ahogyan haladunk előre a szavak közt egyre nyomasztóbban érezhetjük azt, hogy a Földiek érkezte, és a bolygó saját képükre való átformálása bizony olyan sebet ejt a Mars eredeti képén, hogy végül semmi kétségünk sem marad afelől: semmi sem lesz olyan, mint régen, a Földön lehetett – valaha is.

A Marsbéli Krónikák mindent összefoglal, amit az emberiségről tudnunk érdemes. Többet mond el rólunk, mint egy ismeretterjesztő dokumentumgyűjtemény. Igen erős kritikája az egész emberiségnek – de kimondatlanul. Viszont amíg az ember lényegi része nem változik, addig mindig tudunk majd erre a műre hivatkozni. Nemrégiben jelent meg új kiadásban is, így beszerzését erősen tudom ajánlani mindenkinek – elolvasása módfelett jelentős tanulsággal szolgálhat.

Michael Kay
kritika@nyuz.elte.hu