Kertvárosi falfirka

Két sorozatról ejtenék pár szót, az egyik a Kertvárosi Gettó, a másik a Firka Villa. Nem ezek a legmélyebben szántó és legtöbb mondanivalóval rendelkező sorozatai a világegyetemnek, de ha agyradírt szeretnék alkalmazni egy alkalmazott matematika óra után és/vagy ZH-ról szabadultunk, vagy épp a készülés során csordultak túl a képletek vagy a földrajzi nevek, akkor remek kikapcsolódást nyújthat.

Mindkét sorozat animált. A Kertvárosi Gettó egy testvérpárról és a nagyapjukról szól, aki egyedül neveli őket. A sorozat témája az afroamerikaiak, tehát a rasszizmusról szól, meg arról is, hogy hogyan válhat ez önutálattá. De ez csak egyik vonala a sorozatnak, sokkal inkább görbe tükröt mutat a rapper kultúrának, hiszen a párbeszédekben ez kerül kifigurázásra.

A stílusa így megkérdőjelezhető, ám remekül benyomja az OFF gombot az agyunkban. Viszont pont a szlenges párbeszédek – amelyek egyébként nincsenek olyan rosszul szinkronizálva – amik biztosítják a szórakozást, persze csak akkor, ha valamennyire vágjuk a témát. Meg nem árt, ha kicsit otthonosan mozgunk a „gettó törvényei” között, hiszen nélküle a szituációs poénokat nem tudjuk majd értékelni. A Firka Villa pedig egy fiktív valóságshowról szól, ami különböző sztereotíp rajzfilmfigurákat vonultat fel, ilyen Hős Kapitány, aki jellemzően képregényszerű alak, ám félénk és önző. Ott van még Zoknipóc, aki a gyerekeknek szóló animációs figurák kifordított mása, obszcén humorral és lehetetlen kinézettel. Clara hercegnő a Hableány-Csipkerózsika vonalon van animálva, benne ezek az attitűdök vannak eltúlozva, habár lehet, hogy ez csak a többi karakter abszurditása mellett tűnik eltúlzottnak és groteszknek. De Xandírról sem feledkezhetünk meg, aki a régi kalandjátékok szereplőinek paródiája, nemi hovatartozása és megnyilvánulásai is erősen kétségbe vonhatóak.

De a legkirályabb akkor is Ling-Ling, aki egy az egyben Pikachu-klón, épp csak a neve más. Karaktere nem sokat beszél és akkor is japánul, neki pont ez adja meg az abszurditását. Rámutat arra, hogy mennyire jól sikerült a japánoknak beadniuk a nyugatnak ezt a mangás vonalat, mi pedig úgy rácuppantunk, mint a hot dogban a virlire egy maratoni futás után. Egyszóval nem erkölcsi tanulságokat fogunk levonni a két sorozatból, hanem betegre fogjuk röhögni magunkat. Ám megfelelő mennyiségben adagolva, a két sorozat üdítően hathat nem csak vizsgaidőszakban, de a szorgalmiban is.

Törceee
kritika@nyuz.elte.hu