Égi randevú

Arthur C. Clarke egyike a sci-fi nagy öregjeinek, ezért nem is csoda, hogy évek kihagyása után, 1972-ben megjelent regényét igen nagy érdeklődés övezte. A Randevú a Rámával nem is okozott csalódást a rajongóknak, hiszen szinte azonnal klasszikussá vált, mind a közönség, mind pedig a szakma áradozott róla.

Ennek hozományaként egyike azon ritka könyveknek, amely nem kevesebb, mint 6 díjat nyert meg. A történet szerint a távoli jövőben egy Európába becsapódó meteor pusztítását követően az emberiség létrehozza az Űrvédelem nevű projektet, hogy a Föld a jövőben elkerülhesse a hasonló katasztrófákat. Miközben a rendszer némán figyeli a kozmoszt, az egyre népesebb emberiség kolóniái szétterjednek a naprendszerben, majd idővel minden különálló telep függetlenné válik az anyabolygótól, és a fontosabb ügyeket az Űrtanácsban egyenrangú félként tárgyalják meg. Teszik ezt akkor is, amikor az Űrvédelem egy valószínűleg üstökösnek azonosított dolog közeledését detektálja, amelynek pontos mibenlétéről csak úgy győződhetnek meg, ha a Tanács eldönti, hogy odaküldi az egyetlen rendelkezésre álló űrhajót, amely kiderítheti a rejtélyt.

Döntésük alapjaiban változtatja meg az egész emberiség világképét, ugyanis kiderül, hogy az ismeretlen objektum bizony egyáltalán nem üstökös, hanem egy gigantikus fémhenger, amelynek túlságosan is szabályos alakja egyértelművé teszi, hogy mesterséges eredetű. Az persze rögtön kizárható, hogy az embereknek ehhez bármi közük is lenne, hiszen a bolygók még közösen sem képesek akkora űrhajót építeni, ami 20 kilométer széles és 54 kilométer hosszú. Azért, hogy kiderítsék vajon kik (mik) és mi célból hozták ide az űrhajót, az Endeavour legénysége, Norton parancsnok vezetésével leszáll a Ráma felszínére, hogy feltárják a roppant jármű titkait. Odabent azonban egy olyan mesterséges és idegen világot fedeznek fel, melynek élettelisége meghökkentő…

A regényben végigkövethetjük a legénység nem mindennapi élményeit az expedíció során, mindezt olyan remek stílusban megírva, hogy egy percre sem válik unalmassá, vontatottá vagy sterillé a Ráma óriási belsejében kalandozni. A karakterek hitelesek és érezhetően megvan bennük minden olyan lényeges jellemvonás, amely igazán szerethetővé teszi őket. Egy érdekesség, hogy az eredeti Kozmosz kiadásnak szörnyűséges borítója van, de éppen emiatt is érdemes kiemelni a regényt, hiszen könnyedén megtaníthat egy igen fontos dologra: sose ítéljünk meg egy könyvet a borítójáról!

Michael Kay
kritika@nyuz.elte.hu