Trónok harca a jog és a politika szemszögéből

Szeptember hatodikán az ELTE ÁJK-n egy igencsak populáris témában tartottak előadást School is coming – A Trónok harcának jogi és politikai elemzése címmel. Az előadók Dr. Hoffman István (közigazgatási jogász), Dr. Tóth Csaba (politológus) és Dr. Kisteleki Károly jogtörténész.

Dr. Tóth Csabával már készítettünk interjút, így annak sikerén felbuzdulva nagy várakozásokkal ültem be az előadásra. Az előadók a fantasy világok elemzésével foglalkoznak, azaz, hogy mennyire lehetnek reálisak. Nyilván nem azt vizsgálják, hogy vannak-e sárkányok valahol eldugva, hanem, hogy evilági ismereteink alapján a hatalmi, politikai és jogi felépítésük megtörténhetne-e. Az előadást három témára, jelenetre, eseményre építették fel, amelyeket ki is vetítettek emlékezetfrissítés céljából. A cikk innentől spoilereket tartalmaz, így aki még nem látta a hetedik évadot az utolsó képkockáig, annak csak saját felelősségre ajánlom a beszámolóm.

*SPOILER*

Chaos is a ladder

Varys és Kisujj a vastrón előtt csevegnek, az eunuch szerint Lord Baelish-nek bejön a trón és szívesen elüldögélne benne. Erre Kisujj azt válaszolja, hogy egyébként megszámolta és a trón nem is 1000 kardból van, hanem csak párból – ez igazából egy mítosz, amit ők maguk terjesztenek. Varys véleménye erre az, hogy nagyon is fontosak ezek a mítoszok, még akkor is ha hazugság, mert ez segít egyben tartani a birodalmat. Kisujjnak ezzel szemben nincs helye ebben a nagy közös gondolkodásban, szerinte egyedül káosz van, a káosz jó, az egy létra, amin fel lehet emelkedni.

Egyébként nekünk is vannak közös mítoszaink, amikről a történészek már rég bebizonyították, hogy mégsem teljesen úgy volt, mint például a Honfoglalás, a csodaszarvas, Lehel kürtje vagy esetleg Mátyás király. Ugyanígy Westerosnak is az alapja a Targeryen honfoglalás, ennek jelképe a vastrón (mint nekünk a szent korona). A Trónok harcában az alap a hűbéri struktúra, ez keveredik később a többi rendszerrel. Kisujj ezzel szemben egy protokapitalista, egy protopolgár – nincs nemesi származása, tisztességes munkával bordélyházakat építetett, amikből meggazdagodott, majd befolyást szerzett. A hozzá hasonló nincstelenek – például a fattyak – csak a káoszban emelkedhetnek fel, hiszen ők nem tudnak nemesi címre vagy földbirtokokra építkezni. Az ő idejük akkor jön el, amikor az előző rendszer megbukik, egy anarchikus állapot áll fent, amely később letisztul.

A Brit, az orosz és a Habsburg Birodalom hasonlít a westerosihoz, mert sok különböző vallás, náció keveredik, és ehhez kell egy közös identitást párosítani. Ekkora birodalmaknál nagyon nehéz a nemzetfogalom megalkotása, mert nincs közös történelem, sem nyelv – így maradnak a közös mítoszok, például egy uralkodóház.

Vary más, ő nem politikai machinációk miatt hűséges valakihez. Az ő lojalitása a hatalmon lévő személytől független. Vannak más ilyen szereplők is, akiknek a pozíciója hasonló és különböző világi vagy vallási intézmények legitimiálják ezt. Ilyen a Főveréb, Melissandra vagy a mesterek. Utóbbiak a világi értelmiséget képviselik, akik szolgahelyzetben vannak, de nem a hűbéresiben, hanem ők a mindenkori államot szolgálják. Varys igazából a westerosi titkosszolgálat feje, így ő királycsináló vagy -buktató lehet, de az ő céljai sosem derülnek ki rövidtávon.

A témába vágott még egyébként a hetedik évad elején látható jelenet: Daenerys – Varys – Tyrion dialógus, ami arról szólt, hogy az uralkodó mindig leváltható, illetve, hogy mi is az állam érdeke. Utóbbi egy elég érdekes téma, hiszen bármilyen lépést meg lehet indokolni azzal, hogy az igazából a nemzet érdekében történik…

Red wedding

A vörös nász alapvetően két jogintézmény miatti konfliktus. Mindkét fél meg lett sértve, de az a kérdés, hogy ki lehet jobban felháborodva. Az egyik oldalon a Starkok szerződést szegtek, a másik oldalon a Freyek pedig megsértették a vendégjogot. Az előzmények szerint Robb Stark csapatai akkor kelhetnek át az Ikreknél, ha a háború végén elvesz egy Frey lányt (még ki is választhatta volna, hogy kit). A házassági szerződést viszont megszegi Robb, mert elvesz egy nőt (könyvben nemesi származásút, sorozatban közrangút), az anyja elkezd aggódni, de Robb azt állítja, hogy nem lesz gond – spoiler: de lesz. Visszamennek az Ikrekhez, ahol próbálnak új szerződést kötni, de Frey azt mondja, nem hisz nekik, hiszen a legutóbb is szerződést szegnek. Catelyn figyelmezteti fiát, a vacsora előtt, hogy egyen a kenyérből és a sóból, illetve igyon a borból, mert akkor érvényessé válik a vendégjog – Robb így is tesz, és az anyja megnyugszik. Mindkét család sérelme egyaránt jogos, DE a vendégjog ősibb (isteni jog) és a Freyek ezt tiporták sárba, így az „ő bűnük nagyobb”.

Kicsivel később Tywin és Tyrion beszélgetnek arról, hogy miért is jobb 100 embert megölni egy vacsorán, mintha csatában 10.000 halna meg. Az előadók felhívták rá a figyelmet, hogy a vörös násszal megváltoztatták a szabályokat a Lannisterek, hiszen onnantól kezdve már nem gondolták isteni jognak a vendégjogot – lehet Olennának eszébe sem jutott volna a vacsorán megölni Joeffryt, ha ezt nem látta volna, hogy ez így működhet? Hasonló szabályok voltak érvényesek a való világban is: atomfegyvert nem lehet bevetni, nem lehet más országot megtámadni – egészen addig amíg meg nem tesszük. A győztesek nemcsak a történelmet írják, hanem a szabályokat is. Ezért mindig mérlegelni kell, hogy a szabály, amit megszegni készülünk, mekkora súllyal bír és milyen következményei lehetnek.

Aki bővebb elemzésre kíváncsi, annak ajánlom az előadók könyvét, a Fantasztikus világokat.

The king of the north

Az utolsó témánk két jelenetre épül:

  • a fattyak csatája után Deres nagytermében ki ki mellé fog állni
  • Arya és Sansa beszélgetésére Deres falán.

Mindkettő azt a kérdést járja körbe, hogy milyen jogon Jon észak királya? Robb születésével vált azzá, ezzel szemben Jont megválasztották (még senki nem tudta akkor, hogy amúgy minden joga megvan rá). Most egyébként Bran lenne észak ura, hiszen ő a Stark család legidősebb férfi tagja. Habár Jonnak semmi jogalapja nincs a címre, északon eltolódik a hűbéri rendszer a képviseleti demokrácia irányába, így már egy kicsit más a helyzet. Érdekes kérdés, hogy ha egyébként kiderülne Jon származása, akkor bejelenthetné-e az igényét a vastrónra, mivel amikor belépett a varjakhoz, akkor ugyebár lemondott a címeiről és birtokigényeiről. Igaz meghalt, de azért a lemondása a halállal nem szűnne meg, nem úgy, mint a nőtlenségi fogadalma…

Érdemes megvizsgálni a többi szereplő trónigényét is:

  • Robert Baratheon egy önmaga által felkent király, utódai sem törvényesek, hiszen mind Lannisterek.
  • Daenerys Targeryen egy régi és megdöntött dinasztia képviselője.
  • Stannis Baratheon lenne Robert jogos örököse, hiszen ő az elsőszülött, egyébként meg a testvére „gyerekei” vérfertőzésből születtek.
  • Renly Stannis szintén a család tagja, bár nem elsőszülött.

Egyik jogigény sem erősebb a másiknál, mert az elsőszülöttség és a seniorátus egyenlő, azaz „ugyanannyi pontot ér”. Szóval lehet fogadásokat kötni, éjszakába nyúlóan vitatkozni, de csak George R. R. Martinon áll, hogy ki kerül a vastrónra.

*Spoiler*