Hogyan lehet egy klasszikust egy ilyen valamivel összehasonlítani? Mivel a klasszikus Jane Austen regények adják a mai történetek alapját, az elemek felfedezhetőek bennük. Ha az alaphelyezeteket megnézzük: a nagyon gazdag férfi és az átlagos lány találkozásáról szólnak. A különbség a háttérben rejlik.

Az Austen regények szereplői olyan mértékben térnek el E.L. James karaktereitől, hogy csoda őket egy oldalon említeni. A férfi karaktereink elsőre hasonlítanak, gazdag, komor és művelt hatást keltenek. Ha azonban jobban szemügyre vesszük, látjuk, hogy például Mr. Darcy a komorsága mögött egy nagyon segítőkész, tettrekész, kedves férfi. Ha megnézzük Mr. Greyt, egy szociopatát látunk, aki szereti verni a nőket, akik az anyjára hasonlítanak. Tulajdonságai a következők: titokzatos, gazdag, “kifinomult”, gazdag, és az mondtam, hogy gazdag?
A női karakterek a társadalmi különbségek ellenére is meglepően térnek el egymástól. Van a nő, aki szó nélkül engedelmeskedik, nincsenek saját gondolatai és életképtelenebb, mint egy csapat lemming. Ki ő? Nem más, mint Anastasia Steele. Nincs semmilyen jelleme, átlagos, és semmitmondó karakter, mégis minden férfi vágyálma. Az ember azt hinné, hogy a női emancipációval a 21. század karakterei független, erős nőket állítanak elénk, de nem. A 18. század leányregényeinek főszereplője olyan tulajdonságokkal bír, amit még ma sem szégyen magunkénak tudni. Önálló határozott véleményt formál, nem akar senkitől függeni és kulturált.

Az Austen-könyvek kiszámítható boldogságra építenek, menetük klasszikus, örök darabok. Emellett a trilógia első része remek happy enddel zárult, Anastasia kilépett a viszonyból, de a folytatásban visszakerül a pszichésen bántalmazó kapcsolatba. Láthatjuk, hogy a romantika más jelentéssel bír, de ha reálisan akarjuk szemlélni, egyik sem valós, szóval ne akarjuk ezt megvalósítani, elvárni.

Így az értékelésem: Austen: klasszikus. Az árnyalatok: 5 csapat vesztébe rohanó, szociopata lemming.

Puskás Júlia
puskas.julia@nyuz.elte.hu