Personal branding

A personal branding lényege, hogy egy előadáson vagy egy üzleti tárgyaláson a személyiség, az adott személy által képviselt értékek maradjanak emlékezetesek, amelyek már kivetítődnek arra a cégre is, ahol az illető dolgozik. Mit tanulhat mindebből egy egyetemista vagy egy frissdiplomás? Utóbbi kérdésre kereste a választ Tóth Tamás előadása a Budapesti Corvinus Egyetemen.

MINEK AZ EGYETEMISTÁNAK „ÉNMÁRKA”?

A márkát, mint egy termék vagy egy szolgáltatás megtestesítőjét mindenki ismeri, s a legtöbbeknél akad is egy-két olyan ruházati cikk, használati tárgy vagy éppen kozmetikum, amely megvásárlásakor egy konkrét márkához ragaszkodik. Az utóbbi években a márkákhoz (brandekhez) fűződő tapasztalatokat egyre inkább igyekeznek embereken is alkalmazni, így alakult ki a personal branding („énmárka”). Egy menedzser akkor sikeres, ha egy üzleti tárgyalás után személy szerint rá emlékeznek és nem arra, hogy melyik cégtől érkezett. Ha tárgyalópartnerében az marad meg, hogy itt járt valaki „xy” cégtől, az már nem sok jót ígér. Tóth Tamás megfogalmazásában:

„Egy személyiség arculata, identitása pontos, jelentőségteljes percepciókat idéz elő a közönségben azokról az értékekről és arról a minőségről, amelyek a személyt jellemzik.” Az előadó szerint hazánkban ennek még nincs kialakult gyakorlata, kultúrája, „menedzsment szempontjából eléggé szürke ország vagyunk”. A cégek HResei sokszor panaszkodnak arra, hogy az állásinterjúkon tömegével jelennek meg nagyjából azonos végzettséggel és nyelvtudással rendelkező fiatalok, akik közül rendkívül nehéz olyat kiválasztani, aki egyéniség, emellett ötleteivel, kreativitásával és hozzáállásával plusz lendületet adhat a cégnek.

MIBEN VAGY EGYEDI?

A bevezetés után bemutatásra került egy e-könyv, melyet az előadó munkatársaival közösen dolgozott ki kimondottan az egyetemista korosztály számára. A kiadvány 8 fejezeten keresztül vezeti el az olvasót énmárkájának kialakításához. Az inkább munkafüzetnek beillő könyvecske első két fejezetében tanácsokat ad és felsorol néhány – énmárka szempontjából fontos – fejlesztendő személyiségjegyet.

A harmadik részben végre a „lényegre tér”, kamaszkori élmények és az iskolában kedvelt tantárgyak összegyűjtésével vezeti rá az olvasót arra, miben egyedi az ő érdeklődése. A következő fejezet példaképek keresésére buzdít, amit a következő szempontok miatt tart fontosnak: gyengeség leküzdése; tanulási, kompenzációs és fejlődési szükséglet; a már kialakult értékelő álláspontok megerősítésének fontossága.

Példaképként nemcsak személyt kell választania az énmárka kialakítására törekvőnek, hanem meg kell adnia két kedvenc internetes oldalát és két kedvenc művészét is. A következő lépcsőben a networking, azaz a kapcsolati háló kiépítésének fontosságára irányítja a figyelmet az e-könyv. Javasolja, hogy keressünk 1-2 olyan mentort, aki tanácsot ad és irányt mutat, ötleteket adhat szakmai, iparági kérdésekben és támogathat a kapcsolati háló bővítésében.

ADD EL(Ő) MAGAD!

A kötet eddigi részei elsősorban a megkülönböztethetőségre („differentiation”) koncentráltak, vagyis arra, hogy miért és miként van jelentősége az egyediségnek. A hatodik és hetedik fejezet a kommunikációs módszerekkel foglalkozik és ezzel át is tér az előadásmód („dramatization”) tárgyalására, ez a már létrehozott brand mások számára való megmutatását jelenti.

A hatodik fejezet néhány egyszerű gyakorlaton keresztül hívja fel a figyelmet a fellépés, a beszédstílus, az előadástechnika, az öltözködés és a viselkedés terén fennálló esetleges hibákra, hiányosságokra. Itt tér ki a munkafüzet napjaink egyik új kommunikációs technikája, a történetmesélés („storytelling”) bemutatására. Az amerikai kultúrában már elterjedt módszer arra épít, hogy a beszélgetőpartnerek mindig jobban emlékeznek a sztorikra és ezekkel mindig könnyebb érzéseket közvetíteni.

A hetedik részben áttér az online brandingre, vagyis a közösségi média énmárka szempontjából fontos jellemzőire. Manapság egy állásinterjú előtt a HR-eseknél már bevett gyakorlat a jelölt Facebook vagy iwiw oldalának megtekintése. A szakértők szerint a közösségi oldalakon a következőket érdemes elárulnunk magunkról: melyik felsőoktatási intézmény hallgatói/végzettjei vagyunk, hol dolgoztunk eddig, milyen szakmai eseményeken veszünk részt. A tanácsok között szerepel az is, hogy legalább kéthetente egyszer tegyünk ki az üzenőfalunkra szakmai jellegű üzeneteket, információkat és legyünk rajongói olyan oldalaknak, amelyek szakmai érdeklődésünkkel összefüggnek. Kerüljük az olyan fotók és hozzászólások kihelyezését, amelyek nincsenek összhangban a rólunk sugározni kívánt képpel és legyünk körültekintőek az adatvédelmi paraméterek beállításakor.

A kötet szerkesztői szerint a komolyabb szakmai kapcsolatépítésre leginkább a LinkedIn közösségi portál alkalmas, itt olyan profilt lehet kialakítani, amely nagyon hasonlít egy szakmai önéletrajzhoz. Az oldal lehetőséget biztosít referenciák kérésére is korábbi egyetemi oktatóktól vagy az előző munkáltatótól, de arra is jó, hogy egy állásinterjú vagy szakmai konferencia előtt háttérinformációkat szerezzünk, továbbá itt is léteznek olyan szakmai csoportok, amelyekhez érdemes lehet csatlakozni. A záró fejezet egy úgynevezett elevator speech megírására ösztönöz, amely egy összefoglaló szöveg erősségeinkről, értekeinkről.

Annak eldöntését, hogy egy egyetemista számára szükséges-e az énmárka kialakítása, az olvasó megítélésére bízzuk. Mindenesetre annyi talán leszögezhető, hogy az ilyenfajta tudatos önmegjelenítés Magyarországon még igen ritka és szokatlan, de talán vannak olyan elemei, amelyeket átgondolva szakmai kapcsolatépítésünk és a majdani álláskeresés is egyszerűbb lehet.

Laura
tudositas@nyuz.elte.hu