Sokat gondolkodtam azon, vajon hogyan vágjak bele ebbe a Sorozatlövőbe, hiszen a szóban forgó alkotás már a második évadnál jár, de úgy érzem, megérnek fejenként is annyit, hogy külön kezeljem őket; így is fogok tenni.

Hogy milyen a Stranger Things első évada?
A Stranger Things egy 2016-os Netflix sorozat, ami rettenetesen emlékeztet minket tömérdek 80-as évekbeli filmre/könyvre/sorozatra. Ahogy észrevettem, nagyban merít az X-aktákból, a Twin Peaksből, a Spielberg filmekből, Stephen King könyvekből/filmekből, és még megannyi mistery-, sci-fi-, dráma-, thriller-, horrorból…
Oké, itt álljunk meg, mert nincs annyi hely a TéTéKás Nyúzban hogy kiférjen a teljes felsorolás; a Stranger Things vagy 2000 helyről meríti az ihletet. Tehát van egy sorozat, ami visszarepít minket a nyolcvanas évekbe; a története egész elfogadható, minden kuszaságával együtt, van jellemfejlődés, és még a gyerekszínészek is nagyszerűek. Ezek után itt be is fejezheted az olvasást, elárulom, a Stranger Things egy király sorozat, de ha esetleg még van öt perced a biokémia vizsgád előtt, egy kicsit kifejteném a mondandómat.
Említettem, hogy a történet nincs feltétlenül túlgondolva, ha tömör szeretnék lenni, három szóval le is írható.
„Hol van Will?”.

Megjelenik a sorozatban egy rejtélyes kutatólabor (ahonnan erednek a fent említett furi dolgok, egy furi kopasz kislánnyal együtt), négy, vagyis három tizenéves suhanc, a hozzájuk tartozó bully-k, egy kétségbeesett anya, és a megszokott szerelmi szál a 17-18 éves szereplők között.
Will tehát eltűnik, de az egészben a legcsodálatosabb, hogy a sorozat ennek miértjében hagyja a legtöbb kérdést. Miközben az egész story aköré épül, hogy mindenki Willt keresi, olyan nagyszerű jellemfejlődést, és háttértörténetet kapunk mindenkiről – még a szomszédasszony kutyájáról is –, hogy majdhogynem a legkevésbé fog minket érdekelni, hogy hova a búbánatba is lett Will.