A munkatervek és pályázatok sosem szűkölködnek hangzatos frázisokban és célokban, azonban mindig a megvalósítás a keményebb dió. Itt az alkalom, hogy egy közelebbi pillantást vessünk a HÖK őszi ütemtervére.

A Hallgatói Önkormányzat elnökeként még anno a pályázatomban tettem egy vállalást, miszerint a minőségi képzés mellett fogok lándzsát törni. A nyáron abban a szerencsés helyzetben lehetett részem, hogy ott lehettem, amikor évek kitartó munkájának és erőfeszítéseinek gyümölcseként az idei évben végzettek átvehették diplomájukat. Számukra már valóban az a releváns kérdés a továbbiakban, hogy mit visznek innen magukkal a diplomájuk mellé kapott tarisznyában. Akkor lehetünk elégedettek, érdekképviselőként meg nyugodtak, ha a tudás, amivel öregdiákjaink sorába lépnek, korszerű és hasznosítható, ha képesek lesznek majd alkalmazkodni azokhoz a körülményekhez, amiket a dinamikusan változó világ hoz számukra. A képzés ezt a célt kell, hogy szolgálja, és ezt kell a Hallgatói Önkormányzatnak is képviselni.

Mit gondolunk a képzésünkről?

Ha valamin javítani szeretnénk, akkor első ötleteink között lehet: vessük el azt, ami legkevésbé tetszik, ami legkevésbé tökéletesen működik a gépezetben – márpedig mindig van, ami nem működik tökéletesen. Ezt persze csak úgy lehet megtenni, ha látjuk is éppenséggel a hiányosságokat. Nos, talán hosszabbra nyúlt ez a kis felvezető, mint indokolt lenne, de a lényegre térve: a ciklus során szeretnénk megalapozni a jövő érdekképviseleti munkáját azzal, hogy egy átfogóbb felmérést végzünk a hallgatók körében a célból, hogy kapjunk egy általánosabb visszajelzést, és problémákat azonosíthassunk. Ez az OMHV kérdőívhez hasonló módon a Neptunba integrált felmérés lenne. A félév során előttünk álló projekteken munkacsoportok fognak dolgozni a Hallgatói Önkormányzat berkein belül – amikhez természetesen bárki csatlakozhat, aki szívesen részt venne az itt felvázolt projektek körüli ötletelésben, így létre kívánok hozni egy munkacsoportot, ami majd ezt a felmérést igyekszik kidolgozni. A cél, mint mondtam, az, hogy visszajelzést kapjunk. Szeretnénk, ha ez a visszajelzés hiteles lenne, ami alatt most azt értem, hogy a Kar vezetése is olyan forrásként tudjon rá tekinteni, amire lehet építeni. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk elérni, ha az oktatókkal közösen alkotjuk meg a kérdőívünk koncepcióját. Szerencsére az előzetes jelzések alapján erre a dékáni vezetés is nyitott. A félév első küldöttgyűlési ülésén, amikor az általatok választott képviselők összegyűlnek, szeptember 13-án reményeim szerint támogatást fog kapni az elképzelés és belevethetjük magunkat a munkába.

Tutori rendszer

Ugyanezen az ülésen lesz szó a félév többi projektjéről is. Ezek közül a másik, szorosan az oktatáshoz kapcsolódó a tutori rendszer megvizsgálása. Erről már a programomban is szó volt, most viszont szeretném egy kissé részletesebben bemutatni az elképzelést. Álláspontom szerint – ami szerencsére nem igazán van disszonanciában a pszichológia és neveléstudomány tapasztalataival és megfigyeléseivel – a képzés hatékonyságát növeli a személyre szabottsága, hiszen ebben az esetben az egyén kompetenciáihoz és szükségleteihez sokkal inkább tud alkalmazkodni az oktatás. Amikor tutori rendszert említek, akkor esetleg a Hallgatói Követelményrendszer lelkes olvasói felkaphatják fejüket, vagy akár azok is, akik hozzám hasonlóan a felvételijükkor találkoztak ezzel a kifejezéssel az ELTE honlapján. Ez az Egyetemünk tehetéggondozási formáinak egyike – például a Honorácior Státuszhoz hasonlóan –, ami lehetőséget kíván biztosítani a legtehetségesebb hallgatóknak, hogy egy tutor tanár vezetésével egyéni tanrend alapján haladhassanak tanulmányaikkal. A Természettudományi Karon ennek a tehetséggondozási formának sem hagyománya, sem kidolgozott szabályozása nincs, de ez nem is feltétlenül kell, hogy zavarjon minket, ugyanis az imént, mikor a projektjeink kapcsán a tutori rendszert említettem, az én fejemben az előbb felvázolttal szemben sokkal inkább az angolszász egyetemek supervision rendszere körvonalazódik.  Mi is ez?

Ez intézményről intézményre eltérő formában kerül megvalósításra, azonban közös vonás, hogy a hallgatók szakmai előmenetelét segítő, rendszeresített oktatóval történő konzultációt/foglalkozást m00172foglal magában. Ez azon egyetemeknek, ahol eredményesen működik, hatalmas versenyelőnyt biztosít a képzésük minőségének tekintetében. Természetesen az, hogy a létszámarányok lehetővé teszik a működését, már önmagában sugallja a magas minőséget. A következő néhány sorban a Cambridge-i Egyetem rendszerét mutatnám be nagy vonalakban. Minden diáknak van nagyjából tárgyanként heti egy supervision órája. Ezen foglalkozások létszáma 3, legfeljebb 4 fő – az oktatóval együtt. Ez nagyon leegyszerűsítve plusz egy óra, amikor a hallgatók a leadott tananyaggal foglalkozhatnak, de ennél kicsivel többről is szól. Minden héten kapnak a hallgatók valamilyen a tananyag megértését segítő feladatot, ami – ha olyan jellegű – már foglalkozásra kijavításra is kerül, és ami lehet egy esszé megírása, korábbi vizsgafeladat megoldása, előadás tartása vagy akár egy tudományos publikáció feldolgozása is. Ezen feladatok megoldása általában nem 5-10 percet vesz igénybe, ami azt eredményezi, hogy a tanulás nagyrészt ezen feladatokon keresztül zajlik. Továbbá ez a fajta rendszeres számonkérés folyamatos tanulásra készteti a hallgatókat, így a vizsgára való felkészülés szükségszerűen egyenletesebben oszlik el a szorgalmi időszakban. Számos hozadékát ki lehetne még emelni a rendszernek, ezek közül én most egy továbbira fókuszálnék. Bizonyára sokan tapasztalták már ezt a jelenséget, de nálunk a képzés atomizáló jellegű, a bekerült hallgatók nagyfokú önállóságot kapnak, azonban az egyes kurzusokon való munkát leszámítva nem feltétlenül létezik élő kapcsolatuk az oktatás során az intézménnyel. Az Egyetem egyszerűen nem követi figyelemmel a hallgatók pályáját, azok elvesznek a rendszerben, és csak egy szám marad a végére: a felvett hallgatók ennyi meg ennyi százaléka végzett. Ezek a számok sokszor elég rémisztőek, de biztos lehetne rajtuk valamennyit javítani, ha az intézmény képes lenne kontrollt gyakorolni a hallgatók előmenetelét tekintve, hiszen az esetleges hiányosságaik korai felismerésével számos későbbi, komolyabb probléma megelőzhető. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez valószínűleg nem inkompetenciából vagy a szándék hiányából fakad, véleményem szerint ennek sokkal inkább oktatásunk rákfenéje, a leterheltség az oka. Az állatorvosi ló boncolásához visszatérve, amennyiben a supervisor csökkenést tapasztal egy diák teljesítményében, akkor leül vele beszélgetni, vagy jelenti valamely a diákért felelős személynek.

Az őszi félév egyik projektje során azt szeretném, ha megvizsgálnánk, hogy egy ilyesfajta szisztémának mely elemei és hogyan lehetnének adaptálhatók a magyar viszonyok közé. A feladat nem túlságosan egyszerű, önmagában azért sem, mert nem lehet szeparáltan hozzányúlni egy-egy területhez a Karon folyó oktatás viszonyrendszerében sem. Az, hogy ezen a fontos területen születik-e előrelépés, nagyban függ attól, hogy a közeljövőben átstrukturálható lesz-e a képzés oly módon, hogy kapacitás szabaduljon fel mind az oktatók, mind a hallgatók részéről. Ennek pedig, hogy mást ne mondjak, vannak jogszabályi és költségvetési akadályai is, de ez még mindig csak egy leegyszerűsítő narratíva. Talán az itteni beszámoló érzékelteti, hogy ahol ilyesmi működik, ott kissé más koncepció szerint működik a képzés. Nem venném ahhoz most a bátorságot, hogy kijelentsem bármiről, követendő példa, szándékom annak siettetéséig terjed, hogy a jó gyakorlatokat vegyük alaposan szemügyre, hátha rajtuk keresztül is előre tudunk jutni.

Szervezetfejlesztés

További három őszi projektet is szeretnék bemutatni. Az egyikről még olvashattok a következő oldalakon is, ez pedig egy őszi bevonó és önképző rendezvény lenne, amelyre szeretettel várnánk a Kar valamennyi hallgatóját. A nem titkolt célja a rendezvénynek az lenne, hogy megismertessük az érdeklődőkkel a Hallgatói Önkormányzatot, és lehetőséget biztosítsunk a HÖK munkájába való bekapcsolódásra. Egészen más vizekre evezve, bár még csak éppen hogy lementek a kari gólyatáborok (a Tanári Napok szeptember 11-én ért véget), érdemes előre tekinteni. A táborok évről-évre ráncfelvarrásokon esnek át, azonban több okból is érdemes lenne koncepcionálisan felülvizsgálni őket, ha másért nem, akkor egymás jó gyakorlatainak átültetetése végett. Jelenleg mindegyik egy külön kis világ a maga bensőséges és egyedi miliőjével, de sok olyan elem található meg egy-egy táborban, amivel színesíteni lehetne a többit is. Erre a feladatra is egy munkacsoport jönne létre, amely megalapozná a TTK HÖK jövő évi gólyatábori koncepcióját. A harmadik projekt pedig a szervezeti struktúra felülvizsgálata, az Alapszabályunk átvizsgálása különös tekintettel a képviselőválasztásra. Ez egy kevésbé látványos munka, ám a HÖK működése szempontjából megkerülhetetlen. Elsőre ezeket a célokat emelném most ki azok közül, amik felé az önkormányzati ciklusunk során határozott előrelépést szeretnénk tenni.

Ahogy soraimat olvasva talán érzékelhettétek, az itt megemlített projektek mögött elsődlegesen jelen van a lelkesedés és a konstruktív újító szándék, viszont ezeket bárki maga is hozzárakhatja munkánkhoz ötleteivel egyetemben. Ha valaki kedvet kapott volna ahhoz, hogy segítsen nekünk, vagy javaslata lenne – ahogy mindig, úgy most is –, bátran keressen, de már akkor is érdemes felkeresnetek minket, ha véleményeteket megosztanátok.