Az Index 2016-os dokumentumfilmjét eddig csak néhány kisebb budapesti vetítésen lehetett elcsípni, ám március óta immár az interneten is elérhető, teljesen ingyen, az Indavideón. A filmet az Index videórovatának munkatársa rendezte, az operatőr pedig a 444-nél dolgozó Botos Tamás volt.

Tudom, tudom. Ha egy kicsit komolyabb témájú filmről van szó, általában az a megszokott, hogy a cikkíró hosszabb ideig boncolgatja azt a problémát, amit a film is boncolgat, ám ezzel most nem próbálkoznék meg, ugyanis nem érzem magam eléggé felkészültnek hozzá. A legtöbben ismeritek a Requiem egy Álomért című filmet, ami köztudottan rettenetesen nyomasztó és deep alkotás és aminek a megnézése után én személy szerint három napig depressziós voltam. Meglátásom szerint, a film nyomasztó mivolta érthető módon a szereplők drámájában rejlik, abban, hogy a drogok mennyire tönkre tudják tenni a kapcsolatokat, és magát az életet. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy a film végén a szereplőkre, azzal együtt, hogy életben maradnak, a lehető legrosszabb sors vár, és itt van a csavar. A Requiem egy Álomért végletekkel operál, amik természetesen egészen egyszerűen megtörténhetnek a droghasználókkal, ám ez a valóságban nem ilyen egyszerű.

A Dizájneren főszereplője Geri, aki miután kómába esett és amputálni kellett a tüdeje egy részét, a felépülése után visszatért az intravénás szerhasználathoz. Geri korábban heroinfüggő volt, majd több leszokási kísérlet után, sokakkal együtt, a sokkal olcsóbb és könnyebben megszerezhető dizájnerdrogoknál kötött ki, aminek az összetételét  és hosszútávú hatásait sem az orvosok, sem ők nem tudták.
Itt kapcsolódunk be mi a történetbe. Fontos megjegyezni, hogy ez egy dokumentumfilm, tehát ami a vásznon történik, az egyszer sem megjátszott. Az alkotásban végig Gerit követjük, arra megy a kamera amerre ő is. Természetesen ezzel együtt jár az, hogy a film során több kábítószerfüggővel is találkozunk, akik ugyanúgy elmesélik a történetüket, félig Gerinek, félig a kamerának. Ezek a sztorik már kezdenek egy kicsit hasonlítani a Requiem egy Álomért című filmben történtekre. Rengeteg függő a szerek miatt vesztette el a családját, állását, megélhetését, sokan már több éve nem látták a gyermeküket.
Sok „herkás” egyetért abban, hogy egy kemény szerhasználó, aki gyakorlatilag már az utcán él, egyedül rehab segítségével tud kiszakadni ebből az életből, és Gerinek is ez a célja. Ám az elvonóra még várni kell, és addig is túl kell élni. Mint már említettem, a film során rengeteg történetet megismerünk, teljesen naturalista módon láthatjuk, hogy milyen mikor valaki belövi magát, első kézből megtudhatjuk, hogy mi motivál egy drogfüggőt, hogy mit érez, miközben  „flash-je” van, és hogy tényleg van-e igazi összetartás a függők között. A film végén Geri végre eljut a rehabra, ám a stáblistán még így is találunk bekeretezett nevet. A Dizájneren nem egy drogprevenciós film, nem él túlzásokkal, és nyomasztó hang- és képi effektekkel. Pusztán a valóságot mutatja, és a valóság sokszor nem olyan kegyetlen és rémes, mint a fikció, ám sokkal közelebbinek érezzük magunkhoz.

 

DIZÁJNEREN (magyar dokumentumfilm, 90 perc, 2016)
Rendezte: Horváth Balázs
Producer: Pusztai András
Operatőr: Horváth Balázs, Botos Tamás