Érteni akarod a világot?

Kellemes régmúltat idéző hangulat fogadott, az élet csak úgy pezsgett, az emberek nyüzsögtek, a pörkölt kávé illata lassan megtelítette az előteret. Mindenütt a fesztivál plakátjai mosolyogtak vissza rám. Az ELTE-TÁTK IV. Dokumentumfilm fesztiválja az impozáns Toldi moziban került megrendezésre.

A tömeg mindhárom nap hatalmas volt. A vasárnapi filmek közül kettőre esett a választásom. A „Négy lábbal a földön” című dokumentációt a kisteremben vetítették, ahol az első sorból a négylábúak sem hiányozhattak, hiszen ők az igazi hősei ennek a szívszorító történetnek. Kistermetű, denevérfülű kutyus pásztázta végig a közönséget, majd a fények elsötétültek és a vetítés kezdetét vette. A film a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elmúlt pár évének permanens küzdelmét mutatta be, egészen az új állatmenhely megépüléséig. Konstatálták a régi menhelyen uralkodó tragikus állapotokat, a közelben működő külszíni fejtésű bánya okozta földcsuszamlást. Rengeteg időt, pénzt és energiát fektettek az új menhely felépítésébe. A lelkes kis csapat tagjai a visszautasítások, a zord időjárási körülmények, az éjszakába nyúló mentések dacára az egész életüket rááldozták az állatmentésre. Megismerhettük egy-egy kutyus szomorú sorsát, akik közül néhányan évek óta időztek a rácsok mögött, mégsem kellettek senkinek. Az alapítvány nem adta fel, nemzetközi kapcsolatokat épített és sikeresen juttatott gazdához számos állatot, akikre pár év elteltével alig lehetett ráismerni, olyan ideális soruk lett.

Négy hölgy mert nagyot álmodni, majd a lehetetlennel szembe kerülve mosolyogva helyt állt. Az élőlények ártatlan szemébe nézve pedig megérte, hiszen mindennek ellenére bíznak és hisznek az emberekben.

Az „If a tree falls” Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmre rengeteg kíváncsiskodó tolongott. A radikális környezetvédelemmel foglalkozó mozgókép egy konkrét esetet tár elénk, amelyen keresztül betekintést nyerhetünk az Earth Liberation Front (ELF) aktivista csoport tevékenységébe és az ökoterrorizmus mint fogalom megszületésébe. A rendező igyekezett arányosan bemutatni az extrém környezetvédelmi akciók mindkét oldalát. A békés tüntetések kudarca, valamint a rendőrök által alkalmazott brutális erőszak a tüntetők egy részét arra motiválta, hogy gyújtogatásokkal bénítsanak meg nagy fakitermelő üzemeket és egy vágóhidat. A kivágásra kerülő fák akkor eresztettek gyökeret, mikor Kolumbusz átszelte az óceánt. Az őshonos erdők 95%-át elpusztították, helytelen lenne a maradék 5%-ot megmenteni? A kódokkal kommunikáló szervezet módszerei hosszútávon semmiképp sem jelentenek megoldást. A dokumentációból kiderült, hogyan szervezték meg a gyújtogatásokat és az előkészületeket, hogy személyi sérülés soha ne történjen. Téves információkra hagyatkozva végül olyan helyet semmisítenek meg, melynek tevékenysége nem ütközik világnézetükkel. A kártyavár lassan összedől és kopogtat az FBI az ajtón. A film egyik legnagyobb kérdése, hogy a büntetés vajon egyensúlyban van- e a cselekedettel. Ezzel szemben azok a cégek, amelyek a környezeti katasztrófákat okozzák, elárasztják az óceánokat olajjal, őshonos erdőket tüntetnek el a Föld színéről, az okozott kár nagyságához mérten csekély bírság ellenében folytatják tevékenységüket.

Hosszú folyamat áll ez emberiség előtt, míg a társadalom nézete alappilléreiben változik meg. Kultúránk képtelen a gyors változtatásra, csakis békés módszerekkel, környezettudatos neveléssel, törvénykezésekkel leszünk képesek bolygónk megmentésére.

Mindkét filmben harcolnak egy eszméért, és a Négy lábbal a földön bebizonyította, hogy kitartó munkával, radikalizmus nélkül meg lehet valósítani elérhetetlennek tűnő célokat.

Kőnig Rita
coolter@nyuz.elte.hu