A streetfood-szentély

A koleszosok/albérletben lakók legnagyobb kérdésköre kétségtelenül a „mit együnk?”. Az igények persze adottak: legyen jó minőségű, de legyen olcsó és gyorsan beszerezhető is. A Bors már 2012 óta ezt a három igényt elégíti ki, és hozzáad egy kimondatlant is: hogy jól érezzük magunkat közben.

A Bors az a hely a Kazinczy utcában, ami előtt az a hatalmas tömeg áll. Mindig. Az emberek egyik fele sorban áll, hogy leadja a rendelést, a másik fele pedig boldogan szürcsöli papírbögréből a levesét, vagy majszolja a bagettjét, miközben telt férfihangok kiabálnak neveket odabentről, mintha egy boxmeccs versenyzőit konferálnák fel – ilyenkor próbálják a nagy tömeggel tudatni hogy kinek készült el a rendelése. Ezt csak az szakítja meg, ha a pultos felvesz egy rendelést, és hangosan közli a többiekkel a tartalmát, például így: „Egy Foki-broki és egy Barack Obama rendel!”, mire a lelkes dolgozók „Igenis!” felkiáltással nyugtázzák a dolgot, majd újabb „boxolónév” következik. Egyszóval a kialakult miliő nem az, ami mellett az ártatlan járókelő csak úgy szemrebbenés nélkül elsétál.

Azok, akik ráadásul még éhesek is, és kivárják a hosszú sort, biztosan nem csalódnak. A Star Wars-téma alapján berendezett helyiség, bár aprócska, tele van pozitív energiával a Borsos-fiúk folyamatos jókedve és a megállás nélkülszóló rap-muzsikának köszönhetően. Amíg a sorunkra várunk, elmélázhatunk a falra festett ínycsiklandó kínálaton, amelyben a leveseké és a bagetteké a főszerep, de tésztát, salátát és desszertet is választhatunk, szörppel. Akárhogy is döntünk, úgy nem érdemes meghalni, hogy a klasszikus leves-bagett kombót nem próbáltuk. A személyes ajánlatom egy gazdag raguleves a naponta változó kínálatból, édesszájúaknak pedig az örökzöld „Túrórudi DE leves”. Igen, a Borsban standardnak számít, hogy XY szilárd ételt levesként árulják – ami ráadásul még finom is –, ahogy az is, hogy a leveskínálat fele hideg/édes, fele pedig meleg/sós. Bagettből vannak fix ajánlatok és egy hetente változó kínálat. A fent említett „Barack Obama” bagett természetesen a benne lévő sárgabarackról kapta a nevét, és személyes kedvencemmé vált, miután először heti bagettként kóstoltam, fél évvel később pedig az állandó kínálat része lett. Kezdő Bors-bagett-evőknek viszont minden Bors-szakértővel egyetértve én is a „French ladyt” ajánlanám, ami házi besamellel, pácolt csirkével, málnás lilahagyma lekvárral és edamival készül.

Szerencsére a srácok folyton pörögnek, így viszonylag hamar sorra kerül az ember, és mindig kedvesen fogadják, csak sajnos kártyával nincs lehetőség fizetni. Viszont rettentően hálásak tudnak lenni, ha veszed a fáradságot, és aprópénzzel fizetsz. További meglepetés volt még számomra, hogy amikor rendszeresen elkezdtem járni hozzájuk, nem sok idő kellett és – az állandó tömeg ellenére is – már a nevemen szólítottak.

Bár a leglényegesebb az étel, arról nincs sok egyéb mondanivalóm; akárhányszor náluk jártam, mindig finomakat ettem, és jóllaktam. Talán egyszer történt, egy sörös leves esetében, hogy nem voltam teljesen megelégedve, de, ahogy egy kezdő Borsba járó idegennek mondtam egyszer sorbaállás közben, nehéz olyat választani, ami annyira nem fog ízleni, hogy ne gyere vissza máskor is.

Ha ti is rákaptok az ízére, és rendszeres Borsba járók lesztek, külön ajánlom figyelmetekbe a termoszaikat, amelyeket megvásárolva ugyanazért az árért életed végéig több levest kapsz bele, mint mások a papírpoharukba, egyfajta jutalomképpen a környezetvédelemért.