„ott lenni, ha szükség van rám”

Most, hogy véget ér a szorgalmi időszak, és belevágunk a tanév első vizsgaidőszakába, szerettünk volna visszatekinteni kicsit arra, hogyan értékelnék a mentorok az idei éves munkájukat. Ez alkalomból Fribiczer Csengével beszélgettünk.

 

Szia Csenge!

Mesélnél egy kicsit magadról?

Másodéves biológus hallgató vagyok, először vagyok mentor, van egy bátyám, vidékiként jelenleg albérletben lakom Budapesten.

 

Ha újraélhetnél egy napot az életedben, hova mennél?

A saját gólyatáborom első napjára mennék vissza. Az egy olyan élmény volt, ami nagyon meghatározza az életemet a mai napig. Ha már az első napon tudom azt, hogy kikkel kerülök egy csapatba, akkor azokkal az emberekkel, akik most a legjobb barátaim, sokkal előbb és sokkal jobban megpróbálok megismerkedni a tábor alatt.

 

Miért jelentkeztél mentornak?

Hosszú dolog volt az életemben, a bátyám 3 évvel idősebb nálam, és amikor 11.-es voltam (17 éves), akkor a saját egyetemén kezdett el mentorkodni, és nagyon tetszett, amit csinált. Már akkor eldöntöttem, hogy ha lesz erre lehetőség, akkor mindenképp szeretnék én is mentor lenni.

 

Szeretek emberekkel foglalkozni, és viszonylag jól ki is tudok jönni velük.

Amikor idejöttem gólyaként, akkor a saját mentoraimtól, gólyatábori csapatvezetőimtől egy olyan közeget kaptam, ami szerencsére a mai napig megvan. Ez ritka, a legtöbb csapat szétszéled, de mi valahogy együtt maradtunk.

 

Szerettem volna ezt továbbadni a következő generációnak – náluk is kialakítani egy ilyen közösséget.

Nyilván ez nem csak a mentoron múlik. Én mindent megpróbáltam beleadni.

 

Szerinted sikerült?

Nagy a passzivitás az idei gólyák között, de valamilyen szinten igen – van egy-két gólyám, akik talán legjobb barátoknak mondanák egymást.

 

Mi a benyomásod a mentorképzésről?

Én szerettem minden pillanatát, elég sokat adott a saját személyiségemhez is, sok új dolgot tanított meg. Jó volt.

 

Mit csinálnál másképp?

Egyedül talán annyit, hogy picit zavaró volt a mentorhétvégén, hogy nagyon beleesett a ballagási időszakokba. Macerás volt megoldani, hogy egyszerre két helyen legyek.

 

Mi a legfontosabb egy Gólyatáborban?

A csapatépítés. Az, hogy a gólyák jól érezzék magukat, és hogy minél több embert megismerjenek – ne kezdjék az egyetem első napjait úgy, hogy mindenki vadidegen számukra.

 

Mi történik akkor, ha valaki nem jön el GT-be?

Mentorként az releváns, hogy utána nehéz őket elcsábítani a közös programokra. Mi – a mentorgárda – azon voltunk, hogy azokat is megpróbáljuk bevonni a közösségi életbe, akik nem jöttek el a táborba, de ilyenkor sajnos kialakul bennük az az érzés, hogy „ez nem az ő társaságuk – nem ismernek senkit.” A bátrabb gólyák, akik eljöttek, ugyanúgy részesei lettek a csapatnak. Semmiről sem maradnak le, mert ugyanúgy megvan a lehetőségük, hogy becsatlakozzanak a közösségi életbe.

 

Szerinted miért vannak GT-k?

Leginkább azért, hogy a gólya megismerje a saját szaktársait, információkat szerezzen az egyetemről, hogy tudja, mibe fog belevágni a következő években. Megkönnyíti a gólya és az egyetem életét is.

 

Mesélj egy kicsit a gólyáidról, és az első találkozásról!

Az első találkozás a gólya-mentor találkozókon történik meg. Az első az izgalmas, ott szembesülsz azzal, hogy „most te vagy a nagy, és téged hallgatnak.” Megcserélődnek a szerepek, és ez mindenképp egy jó érzés, egy izgatott érzés. Alapjáraton úgy vagyok vele, hogy nagyon szeretek új embereket megismerni, ezért nagyon élveztem ezeket a gólya-mentor találkozókat is, és jó volt látni, hogy kik lesznek azok, akik átveszik a helyünket. Amikor a saját gólyáimat megkaptam a tábor első napja előtt, az is egy várakozós, izgatott érzés volt, mert akkor már ismersz embereket, és várod, hogy ki lesz az, aki a te csapatodba kerül. Kíváncsi vagy arra, hogy tudsz velük kijönni, kik lesznek az új arcok, vajon mennyire fogsz tudni belőlük egy csapatot kovácsolni.

 

Mitől lesz valaki jó mentor?

Sokat gondolkoztam már ezen. Az első gondolatom: egy jó mentor szerintem kreatív. Emellett mindenképpen segítőkész, és minden szituációt megfelelőképpen tud kezelni. Ezért volt jó, hogy a mentorképzés során rengeteg szituációval szembesítettek, és bele kellett tudnunk gondolni, hogy ezeket a szituációkat hogyan fogjuk tudni kezelni majd a gólyákkal. Ezért is érzem azt, hogy a mentorképzés során leleményesebb lettem, mint voltam. Nyilván vannak az emberi dolgok is, például egy jó mentor mindig próbáljon meg ott lenni, ha szükség van rá, de ne adja a sült galambot a gólya szájába.

Készültetek-e valahogy a bioszos tanterv módosításra?

Az idei gólyák benne vannak egy tutori rendszerben is, ahol kapnak egy fiatalos oktatót, aki különböző tanácsokkal látja el őket, és vannak heti egyszer csoportos foglalkozások, ahol a mentorok és a tanárok is ott vannak. Sajnos az együttműködést még fejleszteni kell, de bízom benne, hogy ez a következő félévekben fokozatosan jobb, és jobb lesz. A tanterv módosítással kapcsolatban is készültünk külön, összeültünk Miklósi Ádám intézményigazgatóval, és sokat beszélgettünk erről a tutori rendszerről, és arról, hogy ez hogyan fog tudni működni. Sok oktatóban csak most tudatosult, hogy van egy hallgatói mentorrendszer. Megkaptuk az új tantervet, de igazából, amikor ez az egész elkezdődött élesben (a TO felvette a gólyáknak a tárgyakat), akkor volt az a pillanat, amikor mi is végre teljes mértékben képben lettünk azzal, hogy mi történik velük.

 

Mi a következő lépés most a szak életében?

Sajnos erre nehéz válaszolni, mert még mi sem tudjuk biztosan, hogy mi fog történni. Még nincsenek konkrétumok, pl. a tutori rendszerrel kapcsolatban. Az biztos, hogy a szaknak törekednie kell arra, hogy az oktatók sokkal jobban képben legyenek azzal, hogy mit értünk a hallgatói mentorrendszer alatt, és hogy lássák, hogy mi foglalkozunk a gólyákkal.

 

Szoktad-e olvasni a Nyúzt, és szerinted mi a lap funkciója?

Szoktam olvasni, és szeretem is a Nyúzt, sok új információt megoszt az olvasóival. Ismeretterjesztés szinten, HÖK-ös ügyekről. Vicces visszaolvasni, amit megbeszélünk a HÖK küldöttgyűlésén, mivel ismerem a háttérsztorit, és látni, ami ebből megjelenik az újságban összefoglalóként. A tudományos témákat is nagyon szeretem. A kedvencem viszont mindenképp a hátulján lévő képregény.

 

Halloween, Gólyahajó, Überfúzió, Gólyabál… Tudnád-e rangsorolni ezeket, és hogy miért volt fontos a TTK-nak?

A legjobb és legfontosabb szerintem a gólyabál volt, bár eltűnt a piros tornacsukám. Gólyaként is ez volt az egyik legfontosabb bulizásunk. Fontosságilag utána talán a Gólyahajó jön, ami kicsit nívósabb, nagyobb kaliberű rendezvény, és fontosabb a gólyák életében. Én is élveztem, és úgy tűnt, hogy a gólyáknak is nagyon tetszik, nagyon szeretik. Az Überfúzió és a Halloween között nem tudok választani, a Halloween jó volt, mert beöltöztünk nagyon sokan. Az Überfúzió pedig azért kell és fontos, mert benne van a nevében, hogy „fúzió”, a lényege az, hogy fuzionáljunk más szakterületekkel.

 

Milyen javaslatokkal élnél a következő év gólyáinak?

Merjenek. Merjenek részt venni az egyetemi életben, és megismerkedni új emberekkel. Ezt mondtam a saját gólyáimnak is, az egyetemi élet akkor a legjobb, és akkor a legélhetőbb, ha barátokkal veszed körbe magad.

 

Nem biztos, hogy lesz idén Bódvarákó, mit gondolsz erről?

Mint bioszos, és mint mentor, és mint ember, aki kétszer lent volt már életében Rákón, azt mondom, hogy szép Rákó, és a szívem csücske, mint bárki másnak. Sajogni fog a szívem, de ennek ellenére beláttam azt, hogy FF-nek és a biosznak engednie kell a többi szakterületnek, nem szabad ráerőltetnünk magunkat másokra. Ennek ellenére nagyon boldog lennék, ha benne lenne a többi szakterület is, hogy „Rákón” legyen a GT. A Rákózás olyan dolog, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia előbb, mielőtt kritizálja, mert a legtöbb ember úgy jön haza, hogy vissza akar menni, amint hazajött.

”…Híd a karok között is…”

Ezután felkerestük a múlt kedden az év külügyi mentorának megválaszott Hudáky Mártont, hogy Ő is beszéljen egy kicsit arról, hogyan értékelné az elmúlt félévet, és hogyan látja a külügyi mentorrendszer jövőjét.

 

Szia, Marci!

Mesélj egy kicsit magadról!

Harmadéves kémia szakos hallgató vagyok, áprilisban jelentkeztem külügyi mentornak, azóta is aktívan tevékenykedem.

 

Van-e esetleg kutatási területed?

Jelenleg az MTA ELTE Komplex Kémiai Rendszerek kutatócsoportban dolgozom, és ott egy spektroszkópiai validálóprogram fejlesztése a feladatom. Ehhez nagyrészt informatikai tudásra van szükség (webfejlesztés). Éppen ezért sok órát hallgatok az IK-n is, azzal a területtel is ismerkedem.

 

Miért jelentkeztél külügyi mentornak?

Szeretném fejleszteni az angoltudásomat, amire jó lehetőség nyílik, hiszen akár anyanyelvi szinten beszélő külföldiekkel is találkozhatok, illetve programokat szervezhetek, megismerkedhetek más kultúrákkal. Az ESN ezeknek mind nagyon jó terepet ad.

 

Mi az az ESN?

Az ESN az Erasmus Student Network rövidítése. Ez Európa legnagyobb diákszervezete, amit arra hoztak létre, hogy az ösztöndíjjal külföldre utazó diákok beilleszkedését az adott kultúrába segítsék. Az ESN-nek számos egyetemén is központjai alakultak ki, és így az ESN ELTE is egy több, mint 200 tagból álló szervezet már. A kari külügyi mentorrendszer is ebbe a szervezetbe tagozódik bele.

 

Hogyan kell elképzelni egy külügyi mentor hétköznapjait?

A külügyi mentoros tevékenységet leggyakrabban csak babysitterkedésként szokták elképzelni. Papírmunka, de ha egy picivel több energiát tud belefektetni az ember, ennél már többet jelenthet. Tud valódi kapcsolatokat teremteni, valamint szervezési tapasztalatai is lehetnek, ami nekem volt a nemzetközi gólyanap, a közös belvárosi kincskeresős túra, vagy más ESN-es alkalmak. Úgy érzem, hogy itt az ESN-ben igen pezsgő élet van, és sok mindenre van lehetőség.

 

Mitől lesz valaki jó külügyi mentor?

 

A külügyi mentoroknál elsődleges a jó kommunikációs képesség, hiszen a világ minden tájáról érkező diákokkal szót kell érteniük, ehhez szükségük van a megfelelő angoltudásra is. Mivel az érkező diákok is nyitottak a kommunikációra, azt gondolom, hogy a legfontosabb tulajdonság egyértelműen a motiváció, hogy az ember nyitott legyen, és szeressen ismerkedni. A nyelvtudást és a kommunikációs képességeket gyorsan el lehet sajátítani.

 

Mit kellene a kari külügyi mentorrendszeren a következő félévkezdésre fejleszteni?

A kari külügyi rendszernek egyértelmű keretrendszere és intézményesítése biztos pozitív hatást gyakorolna. Így például, ha találnánk közösen megpályázható ösztöndíjakat, ami motiválná az embereket, illetve a felvételi rendszernél egy jobban bejáratott követelményrendszert tudnánk támasztani,biztos, hogy kicsit professzionálisabbá tennénk a rendszert. Most rendkívül lelkes emberek alkotják a csapatot, akik mindent megtesznek azért, hogy mindenki megtudjon minden információt, de ezeknek egyfajta egységesítése biztos, hogy megkönnyítené a feladatunkat.

 

Milyen mentoros workshopokon vettél eddig részt?

Az ESN-ben már számos workshopon vettem részt, amik mind különböző képességeket voltak hivatottak fejleszteni, így például gyakorolhattam a nyilvános beszédet, vagy például a csapatépítésről volt egy workshopunk, magával az ESN Hungary országos elnökével. Ez a szervezet sok lehetőséget nyújt arra is, hogy az ember különböző szituációkban kipróbálhassa magát.

 

Például milyen szituációkban?

Szerintem nagyon fontos tapasztalat, hogy az ember egy állásinterjúhoz hasonló felvételi rendszeren megy keresztül, ami jár egy önéletrajz, ill. egy motivációs levél megírásával és egy angol nyelvű interjúval.

 

Sokszor kerülünk olyan helyzetbe is, amikor több emberrel kell beszélnünk, egyeztetnünk vagy valamilyen programot megszerveznünk. Különösen tetszik, hogy az ESN-ben a magasabb vezetők is gyakran kérnek visszajelzést és tanácsot tőlünk, hogy mit gondolunk a tevékenységükről.

 

Hogyan tudnál visszaemlékezni a te felvételi interjúdra?

Olyan szempontból egy kicsit furcsa és váratlan volt, hogy valóban nem tudtam, mire számítsak azon kívül, hogy angolul kell beszélnem. Valójában nem is olyan kérdéseket tettek fel, amire az ember készülni tudna, hanem arra voltak kíváncsiak, hogy milyen reakcióink vannak meglepő szituációkban. Amit másképp csinálnék, hogyha változtathatnék a felvételi rendszeren, az az lenne, hogy előzetesen némi tárgyi tudást is kiadnék a felvételizőnek, és megkövetelném ezt a felvételi alkalmával. Ez egyrészt segíti azon dolgoknak az összefoglalását, amit egy külügyi mentornak tudnia kell, másrészt pedig ad egy tárgyalási alapot, amiről rögtön lehet beszélni, illetve talán egy kis magabiztosságot is annak a felvételizőnek, aki ezt a néhány dolgot megtanulta.

 

Melyik volt a kedvenc eseményed, és miért?

Nekem a mentortábor volt a kedvenc eseményem, ami most október végén volt. Itt nem voltak nemzetközi diákok, csak mentorok az összes karról. Nagyon hasznos és egyben kellemes két nap volt, amit együtt töltöttünk, itt úgy éreztem, hogy az ESN nemcsak a magyarországiak és a külföldiek között híd, hanem a karok között is, mert eddig nem vettem részt olyan eseményen, amin ennyire közösen megjelentek volna az ELTE-s karok hallgatói.

 

Mik a legnagyobb kihívások külügyi mentorként?

Külügyi mentorként az a legnehezebb, amikor az egyik külföldi diák tényleg több segítséget igényel, mint amennyire neked hallgatóként időd és erőd van. Ezt kezelni kell, lehet ilyenkor segítséget kérni a többi mentortársadtól, de alapvetően rá kell bírni őket, és meg lehet mondani nekik azt, hogy vannak olyan feladatok, amiket maguktól is el tudnak végezni. Ezt meg is értik ilyenkor. Ha azt mondja az ember, hogy nyissa meg a Google Maps-et, és meg tudja találni azt a helyet, amit tőlem kérdez, akkor ők is észreveszik, hogy ez egy megoldható feladat.

 

Nagyjából hány mentoráltad van ebben a félévben, és milyen országokból jöttek?

Jelenleg 4 aktív mentoráltam van, akikkel foglalkozom. Van egy olasz srác, egy angol lány, és két lány Indiából.

 

Ilyenkor, félév végén van még, amiben kell nekik segíteni?

Nem, igazából a félév elején volt sok a munka, a félév végén már csak meghívom őket az egyes eseményekre, és ott nemcsak velem találkozhatnak, hanem mindenki mással is. A munka így végülis megoszlik az emberek között, és nem kell senkinek se túlvállalnia magát.

 

Azt hallottam, hogy kaptál nemrég valamilyen díjat, erről akarsz beszélni?

Hát, nem… Na jó! Kaptam egy „év külügyi mentora” díjat a TTK-n belül, de úgy érzem, hogy még nem tettem meg mindent, hogy kiérdemeljem.

 

Szerinted miben kéne még fejlődnöd?

Nem alakítottam ki nagyon személyes kapcsolatot külföldiekkel, aminek részben időhiány volt az oka, viszont nagyon tetszenek az ESN-en belül adódó szervezési feladatok.

 

Szeretnék a programok szervezésében is még aktívabb szerepet vállalni, mert eddig csak megvalósítóként vettem részt a programokon, szívesen részt vennék ötletgazdaként is, vagy akár teljes szervezési feladatok ellátásában.

 

Hogyan képzeled a jövődet az ESN-ben?

Mindenképpen szeretnék az ESN-ben további feladatokat vállalni, még nem pontosan tudom, hogy milyen irányban, de akár a programszervezésben, vagy a weboldalfejlesztésben is szívesen részt vennék. Ennek első lépése, ha az ember csatlakozik az adott munkacsoporthoz, és ott jobban megismerkedik azzal, hogy milyen feladatokat vállalhat az adott területen.

 

Mint kémiás, aktív vagy-e a kémikus közéletben?

Részt veszek a Szakterületi Csoportmegbeszéléseken, így értesülök a legfontosabb dolgokról, néha teszek javaslatokat, hogy a képviselőknek milyen módon kellene az érdekeinket érvényesíteni.

 

Mit gondolsz arról, hogy idén közös kari Gólyatábor lesz?

Azt gondolom, hogy nagyon nagy kihívás lesz ezt megszervezni a különböző szakos identitások miatt. Jól tudjuk, hogy ha egy BTK-st kérdezünk meg, hogy hova jár, akkor azt mondja, hogy a BTK-ra. Ha kémiást, azt fogja mondani, hogy kémiára. Ez azért van, mert nálunk erősebb a szakterületek identitása, mint a karnak. Elég bonyolult kérdés, hogy ez jó-e így, és olyan szempontból, hogy az egyes szakon levő hallgatók tudják segíteni egymást, mindenképp a szakos gólyatáborok lennének előnyösebbek.

 

Azt gondolom, hogy akkor lehet hatékony az összTTK-s GT, ha szakos identitás jön létre, legalább az első két napon, és akkor meg tudják ismerni egymást úgy az adott szak hallgatói, hogy amikor bemennek az egyetemre, akkor ne idegenek között érezzék magukat az első óráikon.

 

Zárásként arra szeretnélek megkérni, hogy meséld el a legjobb külügyi mentoros élményedet!

Nekem a legemlékezetesebb történetem külügyi mentorként erről a félévről, amikor az egyik indiai mentoráltamat kísértem a kollégium felé, és szembetalálkoztunk a másik indiai mentoráltammal, aki pedig a témavezetőjével beszélgetett. Az indiai akcentust megérteni szerintem egyikünknek sem volt könnyű feladat, és amikor felismertük egymást, gyorsan átváltottunk angolról magyar, illetve indiai nyelvre, úgy kommunikáltuk egymás felé az aktuális kérdéseket, mint pl. merre találjuk a kollégiumot, és hasonlók.