A mágusoknak megvan a képességük és tudásuk ahhoz, hogy szellemeket idézzenek meg a Másik Világból és parancsoljanak nekik. Ez teszi őket jobbá a közembereknél, és mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a legnagyobb emberek és az Angol Kormány tagjai is mágusok. Ám nem mindenki tartja ilyen nagyra a mágusokat, sőt. A Másik Világ lakói és a közemberek egyaránt gyűlölik a mágusokat, előbbiek a fájdalmas rabszolgaság, míg az utóbbiak az elnyomás és lenézés miatt.

A helyzet egyszerű: a mágusok hatalomra vágynak, a közemberek egyenlőségre, a szellemek pedig szabadságra. Mi a gond? A mágusok túl messzire mennek, a közemberek túlságosan félnek, a szellemek meg már beletörődtek a sorsukba, és senki se bízik senkiben. Miért is tennék, hiszen a mágusok és a szellemek jól ismerik egymást, ott szúrják hátba egymást, ahol tudják, a közembereknek pedig egyik fél sem segít. Ám a három főszereplő akarva-akaratlan változtat a dolgokon.

A történetet eleinte kettő, később három különböző szemszögből mutatja be az író, Jonathan Stroud. Ott van a tehetséges Nathaniel, akinek minden vágya az, hogy hatalmas mágus legyen az Angol Kormánynál; Kitty, az Ellenállás egyik fő, mágia-rezisztenciával rendelkező tagja, aki a közemberekért harcol; és természetesen a sorozat névadója, Bartimaeus, az 5000 éves dzsinn.

Míg mind a hárman fontosak, jól megírt és fejlődő karakterek, kétségtelenül Bart viszi a pálmát. Stroud remekül eltalálta a ravasz, nagyszájú, cinikus humorú dzsinn személyiségét. Mindenről van véleménye, és ezt pimasz stílusban közli is bárkivel, bármilyen körülmények között, még az olvasóval is, akinek néha féloldalnyi megjegyzést kell elolvasnia lábjegyzet formájában. Ez így elsőre idegesítőnek tűnhet, de ezek a hozzászólások általában megmagyaráznak egy-egy részt, vagy egyszerűen csak rendkívül viccessé teszik a helyzetet.

A sorozat negyedik része kicsit kilóg a sorból, ugyanis közötte és a harmadik könyv megjelenése között 5 év telt el, ráadásul nem a trilógia történetét követi, hanem egy 3000 évvel ezelőtti cselekményt mutat be. Ettől függetlenül ugyanolyan remek, mint elődei, és akiknek tetszett Bartimaeus stílusa és humora, nem fognak csalódni.