„Emlékszem gyerekkoromból a cirkuszra, ami pattogatott kukorica és vattacukor illatú volt!” – Szerintem volt amellett még elefántszag és egyéb állatok bűze is… Viszont az a cirkusz, ahol én jártam a hétvégén, banánkenyér és bazsalikom illatú volt.

Nemrég egy kedves barátomnak hála a Művészetek Palotájában töltöttem a szombat estémet. A Les 7 doigts de la main előadását, a Cuisine & Confessionst néztük meg. Az este előtt még nem tudtam hogy mire számítsak, mert ehhez hasonló előadáson még nem voltam.

A 2002-ben alakult kanadai társulat az újcirkusz stílusirány képviselője. Nevüket egy francia szólás-mondásról kapták (a kéz 7 ujja). Az eredeti mondás az 5 ujjra utal, amik egy közös célért dolgoznak együtt. A társulat tagjai is így tesznek, amikor hétköznapi témákat dolgoznak fel szellemesen, táncosan és persze mulatságosan.

Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál keretei között előadott műsorukban íz- és illatemlékekkel dolgoztak. Ahogy a fentebb olvasható, az előadásból kiragadott mondat is mutatja, egy-egy régi emlékünk gyakran kapcsolódik valamilyen étkezéshez és így ízhez vagy illathoz. Az étkezésekkor együtt a család – erről is hallhattunk beszámolókat; de a konyhai eszközök – például a habverők – kitűnő zsonglőreszközök is lehetnek. Ezeket használta ki a társulat téma- és eszközválasztáskor.

Cuisine&Confessions_-_Les_7_doigts_de_la_main

Az előadás fokozatosan kezdődött el: amikor elfoglaltuk helyünket, a táncosok már a nézőtéren sétálgattak, egy-egy nézővel beszélgetésbe is elegyedtek. Észre se vettük, de egyszer csak már zajlott az igazi előadás. Több személyt bevontak: a mellettem ülőből kis híján késdobáló céltáblát csináltak, én pedig kaptam egy citromot. Később kiderült, hogy az egyik szereplő szerelmes lett az egyik nézőbe, akit később vendégül láttak a színpadon egy omlettre. Így tehát az este során a konyhában tényleges sütés-főzés is történt, de emellett táncos akrobatikus bemutatókat is láthattunk. Számomra a leglátványosabb a több méter magas rúdon bemutatott mindenféle zuhanás volt, de a hosszú szöveten végzett légtorna is csodálatos volt. A tánc és a színészkedés itt elválaszthatatlanok voltak egymástól: egy-egy produkciót vicces szövegekkel kötöttek össze, amiknek időnként tanulsága is volt. Például sosem gondoltam még rá ezelőtt, hogy egy kerek asztal mennyivel jobb, mint egy szögletes, azon egyszerű oknál fogva, hogy a kerek asztal körül mindig van még egy hely valakinek.

A produkció egy pontján – amikor a hozzávalókat már gondosan összekeverték a színpadra felhívott újabb nézők – megkértek minket, hogy állítsunk be időzítőt a telefonunkon, ami pontosan 31 perc múlva fog csipogni, ugyanis ennyi idő kell egy banánkenyér elkészüléséhez. A produkció végén kaptunk kóstolót ebből és egy paradicsomos-bazsalikomos tésztából is.

Az este stílusa teljesen magával ragadott, és mivel a Les 7 doigts de la main nem jár gyakran errefelé, egyéb lehetőségek után kezdtem kutatni, hogy máskor is élvezhessem az újcirkusz stílusát.

Magáról a műfajról meghatározást sehol sem találtam, de ezt inkább meg kell nézni és élvezni, akkor majd mindenki rájön.

A leghíresebb magyar társulat, ami ebben a műfajban alkot, a Recirquel. A varieté és a kabaré stílusát ötvözik a hagyományos cirkuszi artista produkciókkal. A cikk írásának pillanatában még kapható jegyük június végi előadásukra, ami szintén a Művészetek Palotájában lesz. Ennek címe Éjszaka a cirkuszban és ez volt az első darabjuk, amit a MüPa bemutatott tőlük.

Egy másik magyar társulat, a Freak Fusion Cabaret is hasonló műfajban alkot. Pár évvel ezelőtt részt vettem egy előadásukon, ami szintén nagyon érdekes volt. Küldetésük, hogy a rendezvényeiken minőségi és egyedi zenei utazáson minél több és különlegesebb előadásokba, vj performanszokba és inspiráló ingerekkel teli hangulatba kerüljenek nézőik, és a koncertek, valamint az elektronikus zene és különböző stílusok közti határ elmosása.

Ha felkeltette érdeklődésedet ez a műfaj, ajánlom a fentebb említett társulatok követését, hiszen felejthetetlen élmény lehet bármelyikük előadása.

V.É.

voros.eva@nyuz.elte.hu