Gergely János, az ELTE tanszékvezetője, emeritus professzor, Széchenyi-díjas akadémikus volt. 1925. december 13-án született Karcagon, ahol gyerekkorát is töltötte. A második világháború alatt, a német megszállás idején zsidó származása miatt el kellett hagynia otthonát. Először Budapestre ment, majd visszatért Karcagra, később pedig Kenderesre. Családjának és gyermekkori barátainak nagy részét a holokauszt borzalmaiban elveszítette. A háború után tanulmányait a fővárosban fejezte be, és ott folytatta munkásságát. Az irányításával meginduló kutatásoknak köszönhetően a 20. századi magyar immunológia nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el, valamint nevéhez fűződik a hazai immunológiaoktatás elindítása. Ez a cikk születésének századik évfordulója alkalmából készült, életművének megemlékezésére.
Érettségijét a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban szerezte 1943-ban. A numerus clausus miatt tanulmányait csak 1945-ben folytathatta a Debreceni Tudományegyetemen, majd harmadévesként Budapestre került, ahol 1950-ben megszerezte orvosi oklevelét. Kezdetben az Egészségügyi Tudományos Tanácsnál dolgozott, majd a BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinikán folytatta munkásságát. Kutatásai itt indultak el a molekuláris immunológia felé, a szervezet önvédekezése szempontjából esszenciális fehérjék, az immunglobulinok irányába. Külföldi tanulmányutak –például a németországi Tübingeni Egyetem– lehetőséget adtak számára, hogy megismerje a legmodernebb eljárásokat. Ezeket az ismereteket hazahozva megkezdte az immunológiai kutatások korszerű hazai művelését. 1963-ban megalapította az immunkémiai laboratóriumot az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézetben (OHVI), amivel új fejezet kezdődött a magyar immunológiában.
1973-ban rektori felkérésre létrehozta az ország első önálló Immunológiai Tanszékét az ELTE-n. Ez a tanszék hosszú ideig egyedülálló volt hazánkban, és a modern magyar immunológia bölcsőjévé vált, ahol nemcsak oktatás, hanem nemzetközi szintű kutatómunka is folyt. 1979-ben jelent meg az első korszerű, magyar nyelvű tankönyv, amelynek létrejöttében Gergely János döntő szerepet vállalt. Ezzel megalapozódott az immunológia hazai szaknyelve és oktatása.
Kutatásainak középpontjában az immunrendszer humoralitása állt: az antitestek, – elsősorban az IgG– szerkezetének és működésének feltárása. Ő és munkatársai voltak az elsők, akik leírták az IgG-molekulák papainérzékeny és papainrezisztens formáit, majd feltárták, hogy e tulajdonságoknak szerkezeti okai vannak. Később az immunsejteken található Fc-receptorok vizsgálata került a fókuszba. Munkájuk jelentősen hozzájárult annak megértéséhez, hogyan szabályozzák az ellenanyagok a sejtes immunválaszt, például a komplementrendszer aktiválását és az effektorsejtek célsejtekkel való kölcsönhatását. Ezek az eredmények nemzetközileg is alapvetővé váltak.
Munkássága elismeréseként számos díjat és tisztséget kapott. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának: 1982-től levelező, majd 1990-től rendes tag. Pályafutása során többek között 1975-ben Akadémiai Díjban részesült, 1992-ben pedig megkapta a Széchenyi-díjat. Több felsőoktatási intézmény díszdoktorává avatták: 2005-ben az ELTE, 2007-ben pedig a Debreceni Egyetem adta neki ezt a megtiszteltetést. Vezető pozíciót töltött be az európai immunológiai társaságokban, és kongresszusokat szervezett Magyarországon, például 1978-as Európai Immunológiai Kongresszust és az 1992-es Immunológiai Világkongresszust.
Szenvedélye volt a kultúra, ezon belül a színház, az irodalom, és a filmek különösen érdekelték. Tájékozottsága irigylésre méltó volt. Emellett az új technológia is foglalkoztatta, 80 éves korában is magabiztosan kezelte a számítógépet.
Gergely János 2008. február 4-én hunyt el Budapesten. 2010. december 13-án az ELTE-n mellszobrot avattak tiszteletére. Élete bizonyítja, hogy a tudomány nemcsak munka, hanem elhivatottság, tanítás és közösségépítés is. Neki köszönhető az immunológia hazai oktatása, emellett elért eredményei a mai napig nemzetközileg is meghatározzák az immunológiai kutatást.
Szerző: Baráth Máté