2025. március 29-én, 75 éves korában távozott közülünk dr. Barthóné dr. Szekeres Júlia immunológus, kutatóprofesszor, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének professzora. De ki is volt ő?
Dr. Szekeres Júlia 1950. december 10-én született, Pécsett. A családjában többen is az orvosi hivatást választották, így ő maga is a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte orvostudományi diplomáját. A kutatás már egészen fiatalkorától vonzotta, első önálló kísérletét még az egyetem előtt, gimnazista korában végezte el egy biológiaverseny során.
Egyetemi évei alatt a virológiai laboratórium akkori vezetőjéhez, dr. Pácsa Sándorhoz csatlakozott a Mikrobiológiai Intézetben, ahol aztán évtizedekig dolgozott kisebb-nagyobb kihagyásokkal, külföldön végzett tanulmányútjai miatt.
Kutatásai során elért legjelentősebb eredményei a reproduktív immunológia iránti töretlen érdeklődéséhez kötődtek. Egész életében foglalkoztatta az anya és a magzat közötti immunológiai kapcsolat rendszere; célja az volt, hogy áttörést érjen el a meddő párok gyermekvállalási esélyeinek javításában, a terhesség sikeres fenntarthatóságában, valamint a vetélések megelőzésében. Előadásaiban gyakran beszélt a születés csodájáról és a gyermekvállalás szépségéről – ő maga is mindig hatalmas szeretettel beszélt saját gyermekeiről, majd később unokáiról. Tudományos érdeklődésének fókuszában a terhesség során a progeszteron immunregulációs hatása állt. 1989-ben felfedezett egy korábban ismeretlen progeszteron indukálta faktort (PIBF), mely hatalmas eredménynek számított a munkásságában.
1992-ben az MTA doktora lett, 1994-ben egyetemi tanári kinevezést kapott, 1995-től 1997-ig pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyetteseként dolgozott. 2005 és 2015 között az Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet vezetője volt, majd az Orvosi Biológiai Intézetben folytatta pályafutását. Elnöki funkciót töltött be többek között a Magyar Immunológiai Társaságban, a Magyar Reprodukciós Immunológiai Társaságban és az Európai Reprodukciós Immunológiai Társaságban. Évekig volt a Magyar Akkreditációs Bizottság tagja, közel 20 éven keresztül pedig a Pécsi Orvostudományi Egyetem Tudomány Bizottságának, illetve a Szakmai Előmeneteli Bizottságának oszlopos tagja. 2017-ben elnyerte a kar legmagasabb tüntetését, a Pro Facultate Medicinae Arany fokozatát. Tudományos karrierje során közel kétszáz nemzetközi lektorált közleménye jelent meg, melyekre több, mint hatezer külföldi hivatkozás történt. Számos díjjal ismerték el munkáját, többek között a Szent-Györgyi Albert-díjjal, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Eötvös József-koszorú kitüntetésével.
Személyiségét tekintve Szekeres Júlia nyitott, barátságos és segítőkész ember volt, akit lelkesedése, kreativitása, céltudatossága sokak számára inspirálóvá tett. Különösen fontosnak találta a fiatal tehetségek támogatását: számos TDK-s és PhD-s hallgatót segített pályafutásában. Munkamorálját csillapíthatatlan lendület, energia és szorgalom jellemezte, kollégái leírása alapján „ő volt az első, aki már reggel hét óra tájban megérkezett az intézetbe, és csak késő délután ment haza” – fiatal korától kezdve egészen élete végéig. Elismerései, eredményei és szakmai tekintélye ellenére ugyanolyan tisztelettel és jósággal viszonyult kollégáihoz, feletteseihez és az egyetemen dolgozó személyzethez is. Elve volt az egyenlő bánásmód fontosságára való figyelemfelhívás, és bármikor kész volt kiállni az igazság mellett.
Dr. Szekeres Júlia a tudományos életben, a szakmai karrierben és emberként is sokat bizonyított, mind példaképként tekinthetünk rá. Tevékenysége rengeteg ember életét segítette előre, szellemi hagyatéka pedig alapkövet jelenthet a jövő kutatásai számára.
Nyugodjon békében!
Szerző: Császár Kincső