November hónapja egészen sok történelmi esemény dátumát idézheti fel annak, aki tényleg emlékszik a középiskolában tanultakra. Egy ezek közül a berlini fal lebontása, amely a hidegháború végét jelképezte egész Európa számára.
A Berlint kettészelő betonfal 1961-től 1989. november 9-ig állt sértetlenül, elválasztva a Német Demokratikus Köztársaságot (NDK) és a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK). Az NDK területén épült, 155 km hosszan, és teljesen körülvette Nyugat-Berlint. A fal két oldala két külön politikai berendezkedést és háborús állapotot rejtett maga mögött.
A nyugati oldal, az NSZK területe, francia, brit és amerikai fennhatóság alatt állt. A város ezen része nyugatról támogatást kapott , és kialakult a köztársasági demokrácia. Az életszínvonal jelentősen magasabb volt, a polgároknak pedig több szabadság jutott, mint a túloldalon. Ezt az is mutatja, hogy a berlini fal nyugati oldalán voltak csak graffitik – a keleti oldalt a lakosok meg sem közelíthették, különben az őr katonák lelőtték őket. A “vasfüggöny” (vasbetonfal) keleti oldalán az NDK a szovjetek uralma alatt állt, és itt is megvalósult a sztálini diktatúra. Az életkörülmények szörnyűek voltak, terror és éhezés sújtotta a lakosságot. Azok, akik szökni akartak – és sokan akartak – legtöbb esetben halállal lakoltak. Azonban még így is összesen 2,6 millióan hagyták el engedély nélkül a várost. Volt, aki a fal túloldalán rekedt családtagjaihoz próbált menekülni, de nem volt példa nélküli eset a környék – vagy az egész ország – elhagyása sem. Ez a tömeges elvándorlás még a fal megépülése előtt kezdődött, mert az emberek féltek a kommunizmustól. A szigorítás ezért történt; az NDK elvesztette a munkaerejének nagy részét, és ezt nem engedhette meg magának a háborús időszakban.
Mielőtt a fal ténylegesen felépült, 1961 augusztusában még csak szögesdrót-kerítés húzódott a mostani helyén. Azépítkezést fegyveres katonák őrizték, ezzel biztosítva a munkások védelmét a háborgó tömeggel szemben. A 28 év, alatt amíg állt, soha nem készült el véglegesen. Folyamatosan fejlesztették, szigorították a készen lévő szakaszokat, de még így is maradtak olyan részek, ahol végig a szögesdrót-kerítés jelentette az elválasztást.
Ezzel szemben a lebontása sokkal gyorsabban ment. 1989. november 9.-én a keleti blokk már nem bírta tovább a lakosság nyomását nem bírta tovább a lakosság nyomását: a folyamatos tiltakozások és tüntetések egyre nagyobb erőre kaptak, ezért az NDK vezetése sajtótájékoztatót tartott egy sajtótájékoztatót. Az akkori állam egyik vezető alakja, Günter Schabowski bejelentette, hogy a határátkelők megnyílnak. A lelkes újságírók megkérdezték, hogy mikortól érvényes a rendelkezés, és Günter zavarában azt mondta, hogy azonnali hatállyal. A tömeg így megindult a fal felé, és a határőrök – mivel nem kaptak parancsot – engedtek a nyomásnak. A fal lebontása ezzel megkezdődött, és az elkövetkező hetekben szépen-lassan kiteljesedett.
Az emberek szomjaztak a szabadságra, vágytak az elzárt szeretteik társaságára. Amikor pedig egy rosszul tájékozott politikus megadta nekik a lehetőséget, kapva kaptak rajta.
Ha esetleg érdekel titeket ez a téma, rengeteg film készült róla. Többek között: Berlin felett az ég (1897), Berlin: A fal leomlik (2008), A fal – Dokumentumfilm (1999), valamint A berlini fal (2020).
Szerző: Czégé Emese