Mindenszentek előestéje = „All Hallows Eve”
Eredete és története
Sokan amerikai ünnepként tartják számon a Halloweent, pedig gyökerei sokkal régebbre nyúlnak vissza, és nem az Egyesült Államokból származik.
A kelták egyik legfontosabb ünnepe a Samhain volt, amely az újévet, valamint az őszi időszak végét és a hideg tél kezdetét jelezte. A hagyomány szerint október 31-én felborult a világ rendje: elmosódtak a határok az élők és a túlvilág között, így a szellemek és természetfeletti lények szabadon járhattak a földön. Az emberek különféle szertartásokkal igyekeztek megvédeni magukat tőlük és távol tartani őket otthonaiktól.
Később ezek a szokások összefonódtak több római ünneppel, majd beépültek a keresztény hagyományok közé is, például a mindenszentek és a halottak napja ünnepkörébe. Úgy tartották, hogy október végén a holtak lelkei visszatérnek az élők világába. A közösségek ezért tűzgyújtással, felvonulással ünnepeltek, és jelmezeket öltöttek, hogy a rossz szellemek elkerüljék házaikat. Az ír, skót és walesi bevándorlók vitték tovább ezt a hagyományt Amerikába, ahol egyre népszerűbb lett. A filmeknek és a televíziónak köszönhetően pedig mára a világ szinte minden táján ismert és elterjedt ünneppé vált.
A töklámpás eredete
A 16. században Skóciában bukkant fel először a később világszerte elhíresült hiedelem a töklámpásról, amely az Újvilágba csak jóval később jutott el. A történet egy „Stingy Jack” (Fukar Jack) nevű alakhoz kötődik. A legenda szerint Jack meghívta az ördögöt egy italra, ám nem akart fizetni. Rávette az ördögöt, hogy változzon pénzérmévé, így tud majd fizetni vele. Amikor az ördög átváltozott, Jack egy ezüstkereszt mellé rejtette a zsebében, így a démon nem tudott visszaváltozni. Végül szabadon engedte, de csak azzal a feltétellel, ha megígéri, hogy egy évig békén hagyja, és ha Jack meghal, nem viszi el a lelkét.
Egy évvel később Jack ismét túljárt az ördög eszén. Felküldte egy fára gyümölcsért, majd keresztet vésett a fa törzsébe, így a démon nem tudott lejönni. Csak akkor engedte le, ha megígéri, hogy tíz évig nem zaklatja. Nem sokkal ezután Jack meghalt. Lelke sem a mennybe, sem a pokolba nem kerülhetett: Isten nem fogadta be bűnei miatt, az ördög pedig korábbi ígéretéhez híven nem vitte a pokolba. Az ördög végül egy parázsló széndarabot adott neki, hogy azzal világítson az örök sötétségben.
Nem sokkal ezután Jack meghalt. Lelke sem a mennybe, sem a pokolba nem kerülhetett: Isten nem fogadta be bűnei miatt, az ördög pedig korábbi ígéretéhez híven nem vitte a pokolba. Az ördög végül egy parázsló széndarabot adott neki, hogy azzal világítson az örök sötétségben. Jack az izzó szenet egy kivájt karórépába / retekbe tette, így készítette el első lámpását, és annak fényénél vándorol azóta is. Idővel a karórépa / retek helyét a sütőtök vette át, amelynek faragott arca az emberi fejet idézi. Az írek a kísértő lelket „Jack of the Lantern”-nek nevezték, amiből később „Jack O’Lantern” lett. Így vált a Halloween legismertebb jelképévé, amely ma már az egész világon elterjedt.
Szokások
A 19. században a Halloween a fiatalok számára a párválasztás egyik alkalma lett. Ekkor terjedt el az úgynevezett almahalászat, amikor egy vízzel teli edényből kellett pusztán szájjal kihalászni az almákat. A gyümölcsök szimbolikus jelentéssel bírtak: minden alma egy férfit jelképezett, és a lányok úgy vélték, hogy akinek az almáját sikerül elkapniuk, az lesz majd a jövendőbelijük. Ugyanez a játék a férfiak körében is népszerű volt, csak náluk az almák a nőket képviselték.
Egy másik kedvelt szokás a titkos üzenetek küldése volt. A leveleket tejjel írták apró papírdarabokra, amelyeket dióhéjba rejtettek. A címzettnek elég volt a papírt a tűz fölé tartania, és a hő hatására a tej elszíneződött, így láthatóvá vált az üzenet tartalma.
Csokit vagy csalunk! (angolul: Trick or treat!)
A gyerekek édességért való házról házra járásának szokása Írországig nyúlik vissza, egészen a 16. Századig. Nagy-Britanniában a szegény gyerekek énekeltek, meséltek, táncoltak vagy tréfákat adtak elő házról házra járva, a házigazdák pedig étellel, borral vagy pénzzel jutalmazták őket. Amerikába az ír és angol bevándorlók vitték magukkal.
A Halloween ma vidám ünnepnek számít, de mindig akadtak szülők, akik aggódtak gyermekeik biztonsága miatt. Időről időre felröppentek pletykák mérgezett édességekről. 1970-ben egy öt éves detroiti kisfiú halt meg heroin-túladagolásban. A csokoládéjában valóban kimutatták a heroint, de később kiderült: nem ismeretlenek akarták megmérgezni, hanem a saját családjában találta meg nagyobb testvére heroinkészletét, és abból evett. A másik eset 1974-ben történt Houstonban, ahol egy nyolc éves kisfiú meghalt, miután mérgezett csokoládét evett. A nyomozás során kiderült, hogy a saját apja adta neki, mert életbiztosítást kötött gyermekeire, és a pénzhez akart hozzájutni. A fiú húga is kapott a csokiból, ám ő szerencsére nem ette meg.
Érdekességek 🎃
- az első hivatalos Halloween-ünnepséget Anoka városában (Minnesota, USA) tartották 1921-ben, és azóta is sokan „a Halloween fővárosaként” emlegetik [3]
- a Halloween fóbia (Samhainophobia) egy létező betegség, amikor az illető betegesen fél az ünneptől [1]
- a világ legismertebb Halloween-édessége a candy corn (kukoricaszem alakú cukorka), amit eredetileg „Chicken Feed” – vagyis csirketáp – néven dobtak piacra [3]
- a legnépszerűbb csoki ez idő tájt a peanutbutter cup (mogyoróvajas kosárka) [1]
- 12 éves kor felett betiltották a csoki gyűjtést Belleville városában, aki ezt mégis megszegi, akár 1000 doláros büntetést is kaphat
+ Dia de los Muertos – a halottak örömteli ünnepe
Mexikó egyik legősibb vallásos ünnepe, mely során tisztelettel emlékeznek az elhunytakra, miközben megünneplik az élet és a halál körforgását. A mexikóiak hite szerint október 31-én éjfélkor a meghalt gyermekek lelkei visszatérnek a Földre, hogy november 1-jén újra együtt lehessenek családjukkal. November 2-án pedig az elhunyt felnőttek lelkei is meglátogatják szeretteiket.
A mi hagyományos, komoly hangulatú megemlékezéseinkkel szemben a Día de los Muertos színes, élettel teli. A mexikóiak számára ez nem a gyászról, hanem a találkozás öröméről szól: újra köszönthetik azokat, akiket elveszítettek. Úgy vélik, hogy az elhunytak szellemeinek szeretetteljes fogadása szerencsét, egészséget és védelmet hoz számukra.
A mexikói kultúrában az élet és a halál szorosan összekapcsolódik. A halál nem félelmetes vagy szomorú, hanem az élet természetes része, amely arra emlékeztet, hogy értékeljük mindazt, amink van, és éljünk teljes szívvel. [4]
Szerző: Vlasits Eszter
