Mióta ihatunk “kevert” és turbó rágót? Mindennapi életünk része az alkohol, valakinél több szerepet kap e csodás nedű, valakinél pedig sokkal kevesebbet.
Magyarországon az alkoholfogyasztás több mint egy ezeréves hagyományra tekint vissza. A Kárpát-medencébe az alkoholt legkorábban a rómaiak hozták be a 800-as évek környékén. A honfoglalás előtt a magyarok megtanulták a sörfőzés alapjait, valószínűsíthetően a szlávoktól. Több mint száz évvel később, 1152-ben már megjelent az első magyar dokumentum, amelyben SÖRIKÉT megemlítették.
Ezután a következő mérföldkő a kereszténység felvételénél volt, 1000-ben, amikor folytatódott a szőlőtermesztés és a borkészítés. Szent István idején tehát már fogyasztottak sört és bort, a többi akkori népszerű alkoholtartalmú ital mellett, mint például a kumisz (erjesztett kancatej). A katolikus vallás miatt az alkoholizálás szabályozva volt, ezáltal valamilyen szinten háttérbe szorult az erkölcsi és vallási szabályok miatt, azonban a vallási szertartásokon helyet kapott.
A középkorban működtek fogadók és már papok által vezetett kocsmák is. Bevezették a bortizedet is, amely nagy anyagi hasznot jelentett a földesúrnak vagy az egyháznak. Ez az adó azt jelentette, hogy a szőlőtermelők a termés egytizedét bor formájában szolgáltatták be nekik. Továbbá mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a középkori higiéniai szokások nem voltak éppen a legmegfelelőbbek, ezáltal sokan az alkoholt preferálták a vízzel szemben. Rengetegen alkoholizáltak, hiszen akkoriban még nem ismerték az alkohol szövődményeit, és a megfelelő orvosi ellátás hiányában hamarabb haltak meg, mint élték volna át a betegségeket, állapotokat.
A XVI. században már különböző rendeleteket vezettek be, hogy az emberek italfogyasztását szabályozni tudják. Ilyen intézkedés volt például az, hogy a misék idején a kocsmák zárva voltak, prédikáció alatt tilos volt a sör -és borcsapolás. Az italfogyasztást már olyan szinten kellett mérsékelniük, hogy azt is bevezették, hogy aki becsiccsentett állapotában, hangoskodva megzavarja a papot, annak bírságot kellett fizetnie. Ebben a korban már ismerték a pálinkát is, amelyet más néven az ”élet vizének” hívtak. Később az újkorban rendszeresen részegedtek le a pálinkától, amely a XVII. század környékén terjedt el. 1850-ben már bevezették ezáltal a pálinkaadót is, legfőkképpen azért, hogy a termelését szabályozzák. XIX. században körülbelül 6000 iparszerű főzde működött, természetesen az otthoni, vidéki pálinkafőzések mellett.
Ezekben az időkben már az emberek kezdtek tisztában lenni az alkohol veszélyeivel, amelyre Széchenyi hívta fel a figyelmüket, 1840-ben, a Társalkodó című lapban, amit először az emberek nem vettek figyelembe és még vitattak is. Kossuth Lajos pedig a mértékletességet hangsúlyozta a fogyasztással kapcsolatban.
Később, a kommunizmus előtt az embereket egyre jobban el akarták tántorítani az alkoholtól. 1901-ben épp ezért megalakult az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület is a nők és a gyermekek védelme érdekében. 1909-ben létrejött az Alkoholellenes Munkásszövetség, ugyanebben az évben megnyílt az első alkoholelvonó is. A Tanácsköztársaság idején Kun Béláék szesztilalmat vezettek be. Vántos Károly földművelési népbiztos javaslatára bevezették a jegyrendszert is, amely által minden felnőtt napi fél liter borra volt jogosult. Később megjelentek a boltokban az alkoholos italok palackozott formában is. A szovjet megszállás után az emberek korlátozottabban fértek hozzá az italhoz, a gyárakat államosították magánfőzdék megszűntek. Több olcsó ital is megjelent, a számunkra, szívünkben drága <3 Csévi kevert <3 is. Továbbra is populáris maradt az, hogy az emberek otthon főztek pálinkát, hiába tiltotta a törvény.
A Kádár-korszak alatt a magyar lakosság leginkább bort fogyasztott, különösen a vidékiek, hiszen ők a szőlőt maguk gondozták, a városiak inkább sört fogyasztottak. Ipari körülmények között a sört gyenge minőségben állították elő, ennek köszönhetően az ára alacsonyan maradt. Ez azonban a munkásosztályban dolgozóknak nem volt elég erős, hatásos, ezáltal a sör mellé elkezdtek inni tüskéket, hol munka előtt, hol munka után, vagy esetleg még közben is. Az 1980-as évek körül a lakosság egyre inkább a tömény italokat fogyasztotta, mint például a pálinka és a konyakok. A konyakok különösen a nőknél és a vezetőknél volt népszerű ital. Az emberek emellett kereskedtek, bizniszeltek házi pálinkával is.
A mértéktelen alkoholfogyasztásnak meg is lettek a következményei, mint a szív -és érrendszeri betegségek, májbetegségek, vagy a deviáns viselkedés. Nőtt a válások és az öngyilkosságok száma. Különösen a középkorú férfiak élettartalma csökkent.
A rendszerváltás után újra megjelentek a magánfőzdék és a pálinka hungarikummá vált, 2004-től az EU-ban eredetvédett termék lett. Manapság az alkohol ugyanúgy a magyar emberek szívében van. Ma már azonbanaz emberek sokkal több információhoz férnek hozzá, mint korábban, sokkal tudatosabban ihatnak alkoholt. A választék sem olyan korlátozott, mint amilyen a kommunizmus idején volt. A történelem tehát bemutatta azt, hogy fogyaszthatunk alkoholt, de csak mértékkel, hiszen az életünket könnyen negatív irányba sodorhatja.
Szerző: Kurucz Barbara
