Nem akarjuk, vagy szimplán csak nem találjuk az arany középutat?

A minap a Facebook-on felfigyeltem egy cikkre, amelyben a szerző meglepően igényes stílusban fejti ki véleményét arról, mennyire károsnak tartja a mértéktelen elhízást és ennek haszonélvezőjét, a kórósan sovány slim, fitt tábort is.

Végre egy kellő érzelmi intelligenciával rendelkező, véleményét észérvekkel alátámasztó, egészséges kritikával gondolkodó ember – gondoltam először.

Az első pozitív benyomást keltő írás után természetesen elkezdtem kicsit olvasgatni, kutakodni az akkor még tartalmasnak és forradalminak hitt, meglepően sok követővel rendelkező oldalon.

Néhány óra böngészés után megerősödött bennem az az álláspont, hogy ez a férfi valóban forradalmian újító, hiszen minden szélsőséges és nevetségesen egyszerű üzenetet közvetítő, a kövérségre soványsággal kampányoló (és fordítva) női magazinokat, bloggereket leköröz egyedi és olvasmányos stílusával. Csak pont ugyanolyan mérgező ő is…..

Hiába a női testet a végletekig istenítő, arcpirítóan erotikus és hízelgő hangnem, tulajdonképpen ugyanúgy szexualizálja a nőket, mint eddig mindenki az elfogadás és az empátia köntösében.

A kórosan elhízott modellekkel elhitetik, hogy ők gyönyörűek és bizony egészséges testalkattal rendelkeznek. A modellügynökségek pedig még mindig óriási felháborodást keltenek azzal, hogy sok lánynak fizikailag képtelen határokat szabnak, és ugye melyik kislány ne szeretne őszintén, csak egyszer az életében manöken lenni, egy olyan kultúrában, ahol a modell szó szinonimája a szép, a vágyott, az „istenített”. A fentebb említett úriember pedig a minimális duci hölgyeket misztifikálja, és emeli szó szerint a mennyekbe. A telt női testre önmagában a legnagyobb értékként tekint. Mindenféle szemérmesség nélkül magasztal egy általa nem is ismert embert. Mi ez, ha nem egy újabb ékes példája a nők tárgyiasításának, öncélú szexualizálásának, a női test kiárusításának?

Elhiszem, hogy az oldal szerzője alapvetően jó szándékú és a hócipője is tele van a beteges trendekkel, de pont annyira radikális és káros irányt képvisel ő is, mint a többiek.

Szerinte az elhízott és az állandóan sportoló hölgyeknek is lelki defektjük van, és az egyik evéssel, a másik pedig edzéssel kompenzál. Bele sem gondol abba, hogy esetleg valaki azért sportol, mert a szenvedélye vagy talán a hivatása, vagy ami a legfontosabb, az egészsége érdekében. Na meg abba sem, hogy az elhízás is lehet hormonális eredetű, és a lelki gondok sem megalázásra, hanem inkább segítségre várnak. Gyűlöletkampányra gyűlöletkampánnyal reagál, hiszen mit sem szeretünk jobban, mint utálkozni.

Alapvetően az irány, hogy ne csak agyonretusált testű nőkkel legyen tele a közösségi média, kifejezetten üdvözlendő, de a megvalósítás még mindig hagy nem kevés kívánnivalót maga után.

Fel kéne végre ülni arra a lóra, mert mindig átesni a túloldalra már-már unalmas és igen fájdalmas…