Az ELTE és a BME diákjai közösen mutattak be kísérleteket a családi program keretein belül

Április 21-22-én idén is megrendezték „A fizika mindenkié” 3.0 programot, ahol e szép tudomány lelkes hívei játékos kísérletekkel és interaktív programokkal hívták fel a fiatalok, főként kisiskolások figyelmét a fizikára. A programot az Eötvös Loránd Fizikai Társulat szervezte.

A hétvége során több, mint 20 helyszínen voltak interaktív kísérleti bemutatók, amelyeket a társulat több különböző díjjal is jutalmazott, pl.: legszakszerűbb kísérlet, legújabb kísérlet vagy épp a legtöbb korosztályt megmozgató program díja.

A központi esemény a BME K épületében volt.

Itt reggel 10:30-kor, az AudMax teremben tartott megnyitón még csak pár, a szombati reggelbe álmosan pislogó szempár köszöntötte az esemény megnyitóját.

A nap folyamán aztán egyre több és több család látogatott ki a rendezvényre. Az első előadás témája az infrahang és az UV fények voltak.

Ezután egy sokkal keményebb és karakánabb téma következett, látványos, leheletnyi politikai színezettel is, tudományos szempontból történő megközelítéssel, az atomenergiáról, illetve annak szükségességéről.

Ezután a Tungsram Schréder Zrt. Fotópályázatának díjátadója következett.

Az ebédet követően aztán elindult a Fizibusz avagy látványos fizikai kísérletek terültek a fizika asztalára a nagyközönség számára.

Utána a táguló világegyetemről és az ezzel feltáruló tudományos lehetőségekről volt szó. Végül, az ekkorra már némi csúszásban levő programot Härtlein Károly előadása zárta le.

Ezek az előadások mind izgalmasak voltak és fontosak is, de véleményem szerint sokkal fontosabb dolgok is történtek ezen a napon, főleg az egyetemi közösségi élet szempontjából.

Ha ugyanis valaki az előadásokra tartott, akarva-akaratlanul is keresztül kellett vágnia a K épület főcsarnokán, ahol – bár ha olvasta az esemény kiírását, annyira nem lepődhetett meg – igazán pazar és látványos program fogadta. Itt ugyanis az ELTE és a BME fizikushallgatói közösen tartottak interaktív kísérleti bemutatót. Kb. 10 kísérleti szekció volt, ahol összesen több, mint 100 fizikai jelenségre hívtuk fel a gyerekek/felnőttek, érdeklődők figyelmét.

Az egyik legnagyobb sikert arató kísérleti eszköz alighanem a légágyú volt, amellyel egy speciálisan kialakított műanyag hordó és egy gumipókkal rezegtetett dobhártya segítségével lehetett célba lőni a kb. 10 méter távolságban levő műanyag poharakra.

Emellett megtalálhatóak voltak az ilyenkor szinte már szokásos kísérletek is, például a folyékony nitrogénnel készített fagylalt.

A csarnok egyik sarkában Solymos Adrián, MSc hallgató magyarázott a csillagokról, az univerzumról és annak rezdüléseiről órákon keresztül fáradhatatlanul, szinte már olyan mély beleéléssel, hogy az ember lebilincselve érezte magát. Sok diák szinte alig mert továbbmenni, mert annyira féltek, hogy elesnek a pótolhatatlan információktól.

Személyes kedvencem a saját állomásom volt, ahol elektromágneses kísérleteket mutattunk az embereknek. A Van de Graaff-generátor és a levegő páratartalma kedvezően alakult ehhez, kellően látványos kisülésekből a nap folyamán nem volt hiány. Volt repülő popcorn, fénylő neoncső, Tesla-tekercs, elektromotor és minden, ami az elektromos áramhoz kell.

A szomszédban ködkamra segítségével a radioaktivitás létezését lehetett vizuálisan bemutatni, amely – főleg a laikus felnőttek számára – gyakran félelemmel vegyes, megrökönyödött hátrahőkölést eredményezett, de végül mindenkinek sikerült elmagyarázni, hogy a radioaktivitás egy a természetben mindenhol előforduló jelenség, ezért annak kimutatása szinte kisebb fizikai szenzáció, mint az ellenkezője.

A hullámjelenségeknél főleg az okozott sok fejtörést a gyerekeknek és a demonstrátoroknak egyaránt, hogy a hanghullámoknál melyik az a frekvenciatartomány, amiből épp kiolvasható, ha a lelkes érdeklődő épp a boci-boci-tarkát játssza. Ez a sok felhang között nem bizonyult könnyű kihívásnak.

Hála a Budapest Young Minds és a Magyar Fizikushallgatók Egyesülete (ELTE, BME) lelkes tevékenységének, összességében rendkívül sikeresre és tartalmasra sikeredtek a demonstrációk. Külön öröm volt az egészben, hogy erősíthette a két egyetem hallgatói közötti együttműdködéseket is, nem csak a kísérletek elpakolása és a közös takarítás élménye, de a nap folyamán eltöltött közös idő, munka is. Úgy tűnik, hogy a tudomány és a kreditek utáni vad versenyzés fakító stresszelése mellett a közös célok még mindig össze tudják hozni a diákokat, ahogy azt tették már korábban oly sokszor a történelem és a két egyetem együttműködésének története folyamán.